Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)
P.9 44. Íz a körülmény, hogy valamely a bukottat illető vagyon a esödleltárba fel nem vétetett, nem gátolhatja a csődtömeg gondnokát, illetve perügyelöjét, abban, hogy a esődtömeg erre vonatkozó jogainak érvényesitése végett felperesként fellépjen. (1873 ápriíis 11-én 3155. sz. alatt.) B. Bendek ügyvéd, mint vagyonbukott J. Ignácz csődtömege gondnoka és perügyelőjének "W. József ellen 450 frt kölcsöntőke és jár. iránt indított sommás perében az első bíróság felperest keresetével elutasította: mert a kereseti követelés alapjául szolgáló kötvény csak 1876 évben, tehát a kereset beadása után csatoltatván a csődvagyonhoz, erre a kereset beadása idején a csődtömeget kereseti jog nem illette. A budapesti kir. ítélőtábla 1877. óv november 7-ón 45275. sz. alatt hozott Ítéletével; az eljáró kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatta, s felperesek kereshetőségi jogát megállapítván, a kir. járásbíróságot további törvényszerű eljárásra utasította: mert csődelrendelés esetében a közadósnak vagyona iránt rendelkezési joga — mely a csődnyilással megszűnik — a csődhitelezökre álszállván, miután vagyonbukott Z. Ignácz ellen a csőd még 1875 november 24-én lett elrendelve, kétséget nem szenved, miszerint vagyonbukottat cselekvőleg illető követelések behajtására a törvény rendelésénél fogva jogosított perügyelő keresetét 1876. évben érvényesíthette, nem állván ennek ellenében az, hogy a kötvény egyedül csak a */. alatti keresetnek beadása után íratott a csődvagyonhoz, mert egyrészről kétségtelen ténynek tekintendő, hogy a kötvény még a csőd előtt Z. Ignácz tulajdona volt, a csődnyilás napján csődtömeggé válván, azonnal hitelezőit illeti, más részről pedig, mert a csödleltár csak a csődtömeg misége s mennyiségének kitüntetése czéljából vétetik fel. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla fentebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 45. 1. Az ha a kiállító az okmány alaki valódiságát beismeri, nem zárja ki azt, hogy tartalmának valótlanságát felhozott bizonyítékaival ki ne mutathassa. 2. Ha egyetemlegesen kötelezett, és feltételesen ekként marasztalt adóstársaknak föeskn ítéltetik meg, az, ha a kötelezettek bármelyike malasztja is el az eskü letételét, le nem tettnek tekintendő. (1878. április 10-ón 3268. sz. a.) E. Gábor felperesnek G. Ignácz és neje H. Róza alperes ellen 45 frt tőke s jár. iránt indított sommás perében az első biró-