Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

67 ellenkező ama kifogására nézve, hogy alperesnek Sch. S. irányábani tartozását peres felek közös anyja ós nem a felperes egyenlítette ki, a persorán kihallgatott H. A. határozatlan vallomásával oly rész bizonyítékot, melynek kiegészítésére alperesnek póteskü ítéltethetnék, elő nem állított; ós hogy felperes azon körülményre nézve, mikóp a Sch. féle követelést ö — felperes — fizette ki, az alperesileg ajánlott főeskü általi bizonyításba beleegyezett, illetve a kinált főesküt elfogadta — ennélfogva stb. A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróságit helybenhagyta ; mert felperes beismerte, hogy a kereseti váltót csak biztosítékul kapta azon 320 frtórt, melyet az ő jótállása mellett alperes váltóra Sch. Salamontól kölcsönvett; — beismerte továbbá azt is, hogy a peres felek közös anyja a Sch.-féle váltó kifizetését magára vállalván, a helyett kötelezvényt adott Sch.-nak. Ha tehát felperes csakugyan maga elégítette is ki Sch.-t, — már nem alperes tartozását, hanem a kötelezvényt, illetőleg anyja tartozását törlesztette ; minek folytán azon feltétel, melyhez a kereseti váltó érvényesithetése kötve volt, nem állott be. 42. 1 váltóadós által kibocsátó ellenében használt érték meg nem kapásának kifogása birói figyelembe nem vehető, ha sem azt, hogy értéket egyáltalán és hogy mily értéket kellett volna a váltóra kapnia, sem azt, hogy ezen értéket meg nem kapta légyen, nem igazolta. (1878. május 13. 312. sz. a.) B. Lázár — D. József ellen 40 forint váltótartozás fizetésére a budapesti váltótszék előtt sommás keresetet támasztott. A váltótszék alperest mint elfogadót a keresetben, kamataiban 10 frt perköltségben marasztalta; mert alperes azon kifogása, hogy az óvás felvételének elmulasztása miatt felperes kereseti joga elenyészett, nem vétethetett tekintetbe, mivel a kereseti váltón telepes megnevezve nem levén, a V. T. 44. §. szerint óvásfelvótel nem szükségeltetett; az érték meg nem kapása iránti puszta kifogás pedig — miután az érték meg nem kapása a váltó lényeges kellékeihez nem tartozik — szintén mellőzendő volt. A kir. tábla azt megváltoztatta a felperest keresetétől elmozdította s 15 frt perköltség fizetésére kötelezte ; tekintve, hogy felperes az alperesnek abbeli állítását, miszerint a kereseti váltóra felperestől értéket nem kapott, nem tagadta, s tekintve, hogy alperes ezen e*