Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

8 A kir. semmitőszék azt elvetette; mert a tanuk járandóságát a ptr. 208. §-a szerint mindig a bizonyító fél előlegezni tartozván, fele irányában pedig az azt képviselő ügyvéd első sorban felelősséggel tartozván, tekintve, hogy felperes nem az ügyvédi kamara által kirendelt szegénységi ügyvéd, hanem habár szegénységi bizonyítvány mellett, mindazonáltal önmaga által választott ós meghatalmazott ügyvéd általi képviselet mellett indította meg a pert, a kir. tszék törvényszerűen határozott, midőn a megállapított tanudíjjak kifizetésére a meghatalmazással igazolt felperesi képviselőt utasította; a semmiségi panasz tehát mint alaptalan elvetendő volt. 6. Tekintve, hogy az 1868. évi L1V. törv. ezikkben foglalt polgári tó'rvrdtartás életbe léptetése tárgyában 1869. évi niárczius 30. kibocsájtott magy. kir. igazságügyiuiniszteri rendelet XIX. czikkének 1. pontja a földtehermentesitési ügyekre vonatkozó korábbi rendeleteket fenntartotta, másrészről ugyanazon czikk 4. pontja akkép rendelkezik, hogy ott, a hol azon rendeletekben az osztrák polgári perrdtásra történik hivatkozás, e helyett az 1868. évi LIV. törv. czikk határozatai alkalmazandók, rendelkezik pedig a nélkül, hogy határozottan kimondaná, miszerint a jogorvoslatok tekintetében is a ptrdtásban megállapított fölebbviteli rendszernek van helye; tekintve, hogy akkor ha a földtehermentesitési ügyekben a ptrdts. szerinti felébbviteli rendszer alkalmaztatnék, ezen esetben a ptrdt. 294. §-át is, mely §-ban a felebbezhetö végzések tüzetcsen elösoroltatnak — szintén alkalmazni kellene, mi az Erdélyre nézve 1856. évi január 1-én kibocsájtott rendelet 5. §. 3. illetőleg 39. §. b) pontjában emiitett azon egyetlen eset kivételével, a midőn a fennforgó peres kérdés Ítélet által döntendö el, a feleket a földtehermentesitési rendelet 58. §-ban alapuló fokozatos felébbviteli jogoktól megfosztaná, minthogy a földtehermentesitési rendelet 5. §. 3., illetőleg 39. §. b) pontjában foglalt eset kivételével a többi vitás kérdések végzés által eldöntendők s ily végzések a ptrdts. 294. §-a alá nem vonhatók; tekintve, hogy ebből folyólag a ptrdtsban foglalt felebbviteli rendszer alkalmazása mellett a földtehermentesitési kiutalási ügyekben hozott végzések ellen csak semmiségi panasznak lenne helye, s így ezen ügyekben a felebbviteli bírói hatalmat kizárólag a kir. semmitőszék gyakorolná, holott ezen kir. semmitőszék bírói hatalma a ptrdts. 297. §. 2., 3., 4., 5., 6., 7., 17., 18. pontjaiban tüzetesen kijelelt eseteken kívül tisztán csak az alaki törvénysértésekre lévén szorítva, az alsóbirósági határozatok érdemének felülvizsgálatára ki nem terjed, és ekként a ptrdtás szoros alkalmazása által a felek a földtehermentesitési kiutalási ügyekben hozott végzések által okozott anyagi sérelmeiket nem orvosolhatnák: tekintve végre hogy a földtehermentesitési rendelet szerint Ítélettel eldöntendő igényper semmiben sem különbözik más tulajdoni igényperektől, — mig ellenben azon peres eljárások, a melyeket azon rendelet szeriut végzéssel kell eldönteni, egészben az emiitett szabályok külön intézkedésein alapulnak, és oly különleges természettel birnak, hogy a ptrdtás által szabályozott eljárási módokhoz csak épen a jegyzőkönyvi tárgyalás módjára nézve hasonlítanak, hogy tehát a földtehermentesitési rendelet 39. §-a szerint Ítélettel vagy végzéssel eldöntendő vitás kérdések természetének különbözősége eléggé indokolja azt, miként a jogorvoslatok is különbözők legyeHck a szerint a mint a vitás kérdést Ítélettel vagy végzései kell eldönteni;