Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

48 vagyonátruházásból származó sérelmeire, jogaik megóvására, biztosítására törvényes tekintet fordíttatott volna. Kitűnik a szerződésből, hogy a «Haza» a «Tiszánaki) nemcsak összes meglevő vagyonát (melylyel rendelkezett s valódi értékkai bir) átadta, hanem még egész szervezetével is a «Tisza» szervezetébe olvadt be. Ez folytatja tényleg az egész üzletet, ez viendi keresztül az egész felszámolást; szóval, ezen tényleges átalakulás után a «Hazának» csak az a szerepe maradt, hogy a maga s a «(Tisza») eljárásának a törvényesség látszatát megadja; s egyébként néma nézője legyen ügyei vitelének. Hogy a «Haza» biztosítottjai, a kötelezett fél személyében történt eme lényeges változáshoz alkalmazkodni, követeléseik érvényesítését oly 3-ik személytől várni, ki velük semmi jogviszonyban nem áll, s mégis szerződésüket a róluk nélkülök szerződő, — s ez által vagyontalanná vált «Haza» h'ányában folytatni nem tartoznak : a személyes bizalomhoz kötött biztos, szerződós jogi természeből önként következik; ha pedig a szerződés folytatására a másik fél hibája miatt vagy egyátalán a biztosított kötelezettsége megszűnt, az egész szerződés hatályát vesztette. De ha azon alapra állunk is, melyre alperes védelmét helyezi, hogy t. i. a «Tiszával)) kötött szerződés lényegileg nem tárgyaz vagyon- s kötelezettség* átruházást vagy egyesülést, hanem az ügylet czimzeténél, értelménél s lényeges béltartalmánál fogva sem lenne más, mint valóságos viszonbiztositási szerződós: felperes keresete még ez alapon is tökéletesen indokolt. A ker. tör. 454—456. §§-ai az e törvényben meghatározott legsúlyosabb büntetés terhe alatt (462. §.) azon kivül, hogy a 453. §. értelmében, minden bizt. vállalat az itt meghatározott minimális, tényleg befizetett egyes külön bizt. alapok kimutatására köteles, még a czégbejegyzés s az üzletmegkezdés előtt, az életbizt/vállalatokat még különösen arra is kötelezik, hogy a díjtartalék kiszámítása elveinek (455. §.) megfelelőleg képződött életbizt. díjtartalékot nem más, mint «csak)> a 456. §-ban előszabott módon helyezzék el. A törvény ezen határozott rendelkezésénél fogva, valamint egyrészt kétség nem lehet aziránt, hogy a díjtartalék feletti rendelkezési jog, a bizt. társaságot minden körülmények közt csak ezen 456. §. korlátai közt illetheti meg, ugy másrészt az is bizonyos, hogy azon bizt. társaság, mely ily díjtartalékkal egyátalán nem bir, azt elő nem állította, vagy a feletti rendelkezési jogosultsággal többé nem bir, már akár azért, mert a tartalékot vagy felettei ren-