Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

39 jár. erejéig végrehajtást rendelt, melynek foganatosítására a megkeresett bpesti keresk. és váltótörvszék 1877. nov. 21. 97587. sz. a. bir. végrehajtót küldött ki. A birói kiküldött lefoglalta néh. gr. K. György hagyatékából gr. K. Gábor alperest az ingóságokból, örökség, hagyomány vagy bármely egyéb jogczímen megillető jutalékot s ennek folytán rendelvényileg értesítette gr. K. Gyula, Victor, Tibor ós Istvánt azzal, hogy néhai gr. K. György hagyatékából alperest gr. K. Gábort az ingóságokból örökség, hagyomány vagy bármely egyéb jogczímen megillető jutalékot, mások netán korábban szerzett jogai épségben tartása mellett, további birói intézkedésig visszatartsák. Ezen végzés ellen K. Imre ügygondnok 1877. decz. 13-án 104078. sz. a. semm. panaszszal élt; mert mint a végrehaj. kérvény tanúsítja, az öt váltó követelésből a három utóbbira, nóvszerint egy 4000 frtos, ismét egy 4000 frtos és egy 6000 frtosra nézve, a C. D. E. F. ós G. szerint még 1869. illetve 1870. évről kelt fizetési meghagyás és ítéletek alapján kéretett végrehajtás, mely fizetési meghagyás illetve ítéletek az 1868. LIV. t. cz. 62. és 378. §§-ai, illetve az igazságügyminiszternek 1869., ápril 8-án kelt rendelete 67- §-a értelmében elévültek, ezekre nézve tehát az átirat folytán a végrehajtást foganatosíttatni rendelő fent hivatkozott 97587. sz. végzés semmis; mert a végrehajtás el nem rendelhető oly vagyonra, melynek alpereshez tartozandósága igazolva nincsen; azon körülmény ugyanis hogy alperes édes atyja elhalt, hogy utána hagyaték maradt fenn, nem involválja szükségkép azt, hogy alperesnek bármi néven nevezendő örökrésze is van ; mert az ideigl. törv. szabályok I. rész. 7. §-ának harmadik bekezdése szerint a gyermek, mint különben az atya után szükségörökös, jogosan ki is tagadható, és ez esetben örökrésze nincsen, ha tehát felperes alperesnek atyja utáni örökrészére kívánt végrehajtást vezettetni, miután ez örökrész nem oly vagyon, melynek szükségkép és minden esetre létezni s melyet tehát az eljáró tvszéknek okvetlenül vélelmezni kell, tartozott volna annak létezését igazolni. Jellemző idevágólag a bécsi cs. kir. keresk. tszék fennhivatolt végzése, mely felperes azon kérelmét, hogy alperes cselekvő követelése szintén lefoglaltassók; elutasitandónak találta, mert ily követelés létezése felperes által közelebbről megjelölve nem volt. Miután pedig ezt felperes nem igazolta, panaszttevő pedig a 2'/. alatti, a bpesti kir. tszék mint hagy. bíróság által f. ó. nov. 17.