Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

40 közzétett végrendelettel igazolja, hogy alperesnek oly vagyona, mely ezen tszék végzése szerint foglalás alá vétetett, nincsen : az egész végrehajtási eljárás semmis. A m. kir. Curia mint semmitőszék a neheztelt végzést s foganatosított eljárást a ptrs. 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette; mert a törv. rendt. VIII. czímének szabványai értelmében birói foglalás alá csak oly közforgatmi tárgyak és dolgok vétethetnek, melyek a marasztaló adóst megilletik és melyek megbecsülhetők avagy különben is meghatározott értéket képviselnek; az öröklési jog tehát — a mennyiben az határozatlanul az örökhagyó után maradt minden vagyonok és jogok összegére vonatkozik — végrehajtás tárgyául nem szolgálhat, ez azonban azt ki nem zárja, hogy a hitelező az örökhagyónak halálával jogilag adósára szállott oly tárgyakra eszközöltethesse a foglalást, melyekre nézve, habár nincsenek is adósának tényleges birtokában, kimutathatja, hogy azok volt tulajdonosuknak halála folytán a ptrs. 578. §. szerinti öröklési czímek valamelyikénél fogva adósát egészben vagy részben megilletik. De ily javak és jogok is, különösen ingatlanokat illetőleg az örökösnek tulajdonává csak a törvényben megszabott eljárás folytán válhatnak és több örökös létében azokból csak az vétethetik valamely örökös illetményének, mi neki osztály utján jut, a foglalás tehát különösen az ingatlanokat illetőleg a telekk. rendt. 78. §-nál fogva ily esetben is az osztálynál mind az öröklési mind pedig a hagyományok ós egyéb terhek tekintetéből felmerülhető igényekre nézve sérelmes nem lehet. Mindezekből következik, hogy vélelmezett örökösnek esetleges örökségi jutalékába eső tárgyak ós dolgokra vagy ezek értékére az örökösnek hitelezője kérelmezheti a végrehajtási foglalást, ha: a végrehajtató adósának törvényes szerződési vagy végrendeleti örökösi minőségét és telekkvi kivonatát, hagyaték, leltár vagy egyéb alkalmas bizonyiték által kijelölendő hagyatéki tárgyra nézve kimutatja: hogy azokhoz adósának egészben vagy részben a ptrs. 578. §. szerint megnyílt örökségi jogigénye van, azonban ily esetben is e foglalás mások örökösi igényei és a hagyatéki terhekre nézve az osztálynál sérelmes nem lehetvén, ezen sajátlag csak biztositási és feltételes intézkedés által a lefoglalt egyes tárgyak állaga, — a hagyaték megosztását illetőleg, — lekötve nem lehet. Miután pedig jelen esetben felperes a fennebbieknek megfelelőleg azon tárgyaknak, melyeket lefoglalni kívánt, létezését ki nem mutatta és a foglalás is általánosságban megnevezett, de tüzetesen