Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)
81 tett tótele alattiakkal ugyanazok, felhivott és kihallgatott tanuja K. Lajossal igazolta azt, hogy ezen ingóságok a B. alatti okmány szerint nekie valóban el- és tényleg átadattak, ós hogy ugyanazonosak a végrehajtási jegyzőkönyvbeni tételek alattiakkal; másik tanuja is igazolta ugyan azt, hogy a B. alatti okmányban foglaltak eladattak felperesnőnek, azonban a tényleges átadást ezen tanú nem igazolván, s igy arra nézve, hogy felperesnő a B. alattiban foglalt s igényelt ingóságokat valóban megvette s nekie tényleg átadattak, félbizonyitóka lóvén, részére ezen fólbizonyiték mellé a pótesküt megítélni kellett, s ennek le- vagy le nem tételétől függőleg tulajdoni jogát megállapítani avagy keresetével elutasítani. A végrehajtási jkönyvben 6. és 11. tételek alatt foglalt ingóságokhoz, felperesnő igónykeresetével elutasítandó volt, mert az azokhozi tulajdonjogát beigazolni nem tudta a névjegyeivel, mivel az, hogy a foglalás alkalmával rajta voltak-e az ingóságokon, nem igazoltatott, figyelembe vehető nem volt. Alperesnőnek felebbezése folytán a budapesti királyi ítélő tábla 1877-dik évi július 31-kén 38555-dik szám alatt következőleg végzett: Az eljáró kir. jbiróságnak fentebbi keletű és számú végzése a végrehajtási jegyzőkönyv 6. és 11. tételszám alatti tárgyakra vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, az 1 —10. és 12. tételszám alatti tárgyakra vonatkozó részében pedig megváltoztatik és felperes ezen tárgyakra vonatkozó igénykeresetétől is feltótlenül elutasittatik. Indokok. Mert: ingó tárgyak tulajdonjoga csak a tettleges átadás ós átvétel által szerezhető meg, felperes pedig azt, hogy az igényelt tárgyakat birtokba vette volna, a per során törvényszerüleg nem igazolta, mert a tettleges átadás ós átvételre vonatkozólag csak is K. Lajos egyes tanúnak vallomása létezik, mely vallomás kiegészítéséül felperes részére póteskü nem ítélhető, miután az állítólagos átvételnél felperes jelen nem volt ós mert a lefoglalt tárgyak a végrehajtáskor, 1876. évi decz. hó 14-én végrehajtást szenvedett birtokában találtattak, jóllehet a D. alatti okmány szerint felperes általi birtokba vételre 1876. évi okt. 26-ka tüzetett ki, ós felperes azt, hogy ezen tárgyak mi oknál jogva léteztek végrehajtást szenvedett birtokában a nélkül, hogy tulajdonát képezték, a per során beigazolni meg sem kísérletté. Ezen másodbirósági végzés ellen felebbezvén, a magyar kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott :
