Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

57 s ennek 1871 ápril 24-től járó 6% kamatainak és 12 frt perköltség megfizetésére kötelezte; következő indokoknál fogva : alperes a kereseti követelésre nézve 188 frt 48 kr erejéig azért kérte felperest keresetével elutasítani, mert ezen összeg nála 1871. évben a 2—4. alattiak szerint végrehajtásilag letiltatott; s miután e szerint késedelemmel nem terheltethetik, kamat és költség megítélése ellen tiltakozik. Az e részben nem felebbezett elsőbirósági Ítélettel azonban felperes javára 17 frt töke ítéltetett meg, ugy hogy a fentebbi szempont alá csak 183 frt esik, mely a felperes által bejelentett felebbezés tárgya. Minthogy pedig az 1868. 54. törvczikkk 378. §-a szerint a végrehajtási jog elévül azon naptól számított három óv alatt, melyen a végrehajtás megkísértetett: jelen esetben pedig a megkísértett végrehajtás óta a kereset benyújtása napjáig ezen elévülési idővel sokkal hosszabb idő járt le, alperes pedig maga sem állítja, hogy a megkísértett végrehajtás folytattatott, vagy megujittatott volna, alpe résnek alaptalan kifogásai mellőzésével, s tekintve, hogy szabadságában állott volna a nem fizetés következményeitől szabadulandó, a lefoglalt összeget birói kézhez letenni, ennek elmulasztásának következményeit pedig viselni tartozik : ugy a kereseti tőke, mint kamatai és a költségek megfizetésében marasztalandó volt. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. ítélőtábla fentebbi ítéletét megváltoztatta s felperest követelésével, mint időelőtti követeléssel elutasította; következő indokoknál fogva: Jóllehet alperes beismerte, hogy felperesnek 200 frt vételár hátralékkal az A. alatti szerződésből kifolyólag tartozott volna, de a tárgyalásnál bemutatott, s eredetben hivatalból beszerzett okmányokkal bebizonyította, hogy ezen összegből 188 frt 48 kr felperes ellen harmadik személyek részére foganatosított végrehajtás utján bíróilag letiltatott, felperes pedig azt, hogy ezen birói tilalom, akár a további végrehajtási jognak elévülése, akár más közbejött körülmények folytán, szintén jogérvényes birói határozattal feloldatott volna, nem bizonyította, sőt nem is állította. Ily állása mellett a viszonyoknak alperes sem arra, hogy a birói tilalom megszegésével felperesnek fizessen, sem arra, hogy birói kézhez tegye le a követelt összeget, miután ez kérve sem az érdeklettek, sem maga felperes által nem volt—kötelezni nem lehetett, annál fogva felperest követelésének ezen részével, mint időelőttivel, valameddig a birói tilalom feloldását vagy maga nem eszközli, vagy annak más módon bekövetkeztét nem