Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

23 tal bizonyittatván, hogy a donyádi 9. sz. tjkönyvben még bennlevő és alperes nevére telekkönyvezett ingatlanok Gy. Sándor tulajdonai voltak; miután a 2. sz. alatti okirat határozatlan tartalmából ki nem tűnik, hogy Gy. Sándor összes ingatlanságait, és pedig tulajdonjoggal ruházta volna át alperesre; miután továbbá az 1853. évi május l-jén történt haláleset folytán, hogy a hagyatéki bíróság intézkedett volna, nem is állíttatott, ily esethez pedig a törvény szerint jogot tartó örökösök bármelyike jogosítva van az ingatlannak a hagyaték javára kiigazítását követelni; ós az ily kiigazítás az öröklési igények érvényesítését, alapuljanak azok akár törvényen, akár végrendeleten, akár szerződésen, nem gátolja, sőt azok biztosítására szolgál: ezen indokokból a felebbezett elsőbirósági ítélet megváltoztatandó és a kiigazítás Gy. Sándor hagyatéka javára elrendelendő volt. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő Ítéletet hozott: Tekintve, hogy az 1853. szeptember 16-án kelt helyszinelési utasítás 75. §-a szerint, ha az örökhagyó 1853. évi május 1-től kezdve halt meg, ós ha a birtokjog beszavatolási okirattal nem bizonyittatott, az örökhagyó ingatlanaira annak hagyatéka nevére voltak felveendők; tekintve, hogy a hagyatéki tárgyalásnál alperes a 2. sz. alatti okiratból származható netáni jogát érvényesítheti, a bpesti kir. ítélőtábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. 17. 1. Vesztett haszon csak akkor követelhető, ha annak mennyisége nem vélelmek, de határozott tényekre állapitható. 2. Vesztett haszon nem követelhető ha a károsnak módjában állott volna a haszonvesztést kellő úton és módon orvosolni. (1877. október 10-én 6741. sz. a.) U. János felperesnek B. Hermann alperes ellen 2837 frt 34 kr s jár. iránti perében az elsöbiróság felperest keresetével elutasította; következő indokoknál fogva: Alperes tagadása ellenében felperest azon körülményre, hogy a keresetben előadott adásvevóst alperes fiával, mint annak megbízottjával kötötte, D. Fülöp tanúvallomásával félbizonyitókot hozott ugyan fel; a póteskü azonban felperesnek oda nem ítéltethetett; mert a kereseti jogalapot a kereseti tényelőadás megczáfolván, a kereshetőség megállapítása esetére is el volt felperes érdemileg utasítandó. Felperes ugyanis kártérítés czímén követeli a keresetbe vett