Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

27 zott követelései mint H. Imrét határozatlan arányban illetett házbóli illetőséget terheli, mely illetőség telekkönyvileg meghatározva eddig sem volt; felperes illetőségét pedig mi sem terheli. Ezen esetre tehát a telek. rend. 56. §-ának d) pontja sem alkalmazható, mivel annak rendelkezése oly esetet feltételez, midőn a jelzálogos követelések az egész telekkönyvi jószágtestet terhelik, s mint ilyen egészben terhelt jószágtest czéloztatik eldaraboltatni. Elsőrendű alperes felebbezése folytán a budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi deczember 12-ón 57905. sz. alatt hozott Ítéletével: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s felperest keresetével elutasította ; következő indokoknál fogva: a telek, rendt. 3. §-ának 1. pontja szerint telekkönyvkiigazitási eljárásnak a hirdetményi határidő után csak addig van helye, mig harmadik személyek nyilvánkönyvi jogokat jóhiszemüleg nem szereztek. Miután pedig a kecskeméti 10933. sz. telekjegyzőkönyv tanúsítása szerint a kérdéses 643. h. r. számú birtokrészletnek H. Imre nevére határozatlan arányban telekkönyvezve volt részére 1874. október 13-iki elsőbbséggel, tehát felperesnek 1875. évi 2120. sz. igény bejelentvénye előtt, ajándékozás által már elsőrendű alperes által képviselt kiskorúak szereztek nyilvánkönyvi tulajdonjogot, tehát kiigazításnak helye többé nem lehet, a telekkönyvek megnyitása után keletkezett C. alatti osztályos egyesség érvényesítése, illetőleg a határozatlan aránynak annak alapján mennyiségszerinti megállapítása pedig kiigazítási per tárgyát nem képezi: ezen indokokból az elsőbirósági ítéletet megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben, felhozott indokain kivül még azért is, mert elsőrendű alperes gyermekei mint az előbbi tulajdonos és átruházó örökösei oly harmadik személyeknek, kik ellen felperes kiigazítási jogát többé nem tekinthetők, jelen esetben annál kevésbé, miután az ajándékozási átruházás a C. alatti osztályos egyesség után történvén, a jóhiszeműség alapját nélkülözi, s miután továbbá a kiigazítás nem is a C. alatti már a helyszinelés után keletkezett osztályos egyesség, hanem azon a tanuk e vallomásaival is megerősített körülmény alapján kéretett, hogy a 643/b sz. alatti háztelek, mint külön terület még a helyszinelés előtt felperes szerzeményét képezte, s mint ilyen általa külön birtokoltatott, a C. alatti későbbi egyessógre pedig csak annyiban történt hivatkozás,