Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

24 kezdve adatott meg, alpereseket felperesek ellenében kárpótlás meg nem illeti, és ez csak azon időre ítéltetett meg, melylyel felperes az építkezést később befejezte. 14. 1. Az életbiztosítási szerződés alapja a biztosítottnak egészségi állapota lévén, ha a biztosító oly tényeket, melyek az illető életének lefolyására egészségügyi szempontból befolyást gyakorolnak, s így különösen súlyosabb betegséget elhallgat, a biztosító-társulat a biztosítási összeg megfizetésére nem kötelezhető. 2. Két orvosnak a beteg ugyanazon kórállapota felöl, habár különböző időben történt észleleteik alapján tett összhangzó vallomása teljes bizonyítékot képez. (1877. márczius 13-án 1773. sz. alatt.) H. Róza úgyis W. Edmundal nemzett kiskorú gyermekei gyámja s felperesnek az östr. Gresbám biztosító társulat ellen 3000 írt s járulékai iránt indított perében az elsőbiróság alperest a kereseti 3000 frt s annak 1869. október 16-tól járó 6% kamatai megfizetésére kötelezte. A budapesti kir. itélő tábla 1876. évi november 20-án 46291. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta; következő indokoknál fogva: Alperes azon egyedüli kifogását, hogy felperes jogelődje W. Edmund a biztosító jogügylet megkötésének alapul szolgált 7. alá mellékelt nyilatkozatában a 7. és 13. pontra valótlanul nyilatkozott, nem bizonyította; mert V. János orvosnak vallomásában arra nézve, hogy felperes jogelődje W. Edmund rezgkórban (delírium tremens) már a biztosítási szerződés megkötése előtt szenvedett, bizonyíték nem foglaltatik, e szerint V. János orvosnak magában álló tanúvallomása azt perrendszerüleg nem igazolja teljesen; mert továbbá a valódiságára nézve alperes által tagadott, s alperes részéről valódinak nem bizonyított 4 •/. alatt mellékelt ajánlat és nyilatkozat, valamint B. Narcziz egy tanúnak vallomása sem bizonyítja azt, hogy néhai W. Edmund az «Anker» biztosító társulatnál is biztosítási ajánlatot tett; mert végre a mindkét irányban szolgáltatott részbizonyiték a dolog természeténél fogva ki nem egészíthető, igy sem a 7., sem a 13. pontban tett nyilatkozat valótlannak nem bizonyittatván, az eljárt királyi törvényszék ítéletét alperes marasztalására nézve helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban mindkét