Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

2ő alsóbb birósági ítéletet megváltoztatta, s felperest keresetével eluta­sította következő indokoknál fogva: Az A. alatti biztosítási szerződés tartalma szerint, de az ügy­let természeténél fogva is az életbiztosítási szerződós megkötésénél kiindulási alapul a biztosításra nézve jelentkezőnek egészségi álla­pota vétetik; annak kellő megállapitbatásánál pedig irányul a biz­tosításra jelentkezőnek bemondása szolgálván, ebből folyólag az életbiztosítási szerződés érvényességére nemcsak az A. alatti szer­ződés, de W. Edmund alperes jogelődjének 1. alatti kötelező nyilat­kozatából kitetszőleg is okvetlen megkívántatik, hogy a biztosításra jelentkezőnek bemondásai — különösen oly körülményekre nézve, melyek az illető életének lefolyására befolyást gyakorolhatnak a valódi tényállásnak megfeleljenek. Miután tehát V. János és D. János eskü alatt kihallgatott orvosoknak saját tudományos szak­májuk körében, néhai W. Edmundnak ugyanazon kórállapota felett tett, s igy egymást kiegészítő vallomásaik szerint felperesnek jog­elődje V. Edmund 1876. évben a biztosítási ajánlatot közel megelő­zött időben oly betegségen ment keresztül, mely rendszerint az élet tartamára befolyást gyakorol, és felperes a */. illetőleg 7. alatt tett, és a biztosítási szerződés alapjául szolgált bemondásának 5., 7. és 8. pontjaiban ezen betegségről említést sem tesz, ezáltal pedig alperes biztosító társaságtól elvonatott a mód W. Edmund egészségi állapo­tára nézve kellő meggyőződést szerezhetni, annálfogva az A. alatti szerződést alperes biztosító társaság irányában érvényesen meg­kötöttnek elismerni nem lehetvén, felperes keresetével elutasi­sitandó volt. 15. Ha az apa vagyonát ajándékozás ntján gyermekeire ruházza, azok — mint különben is örökösei — oly harmadik személyeknek, kik ellen a telekk. rendtartás 8. §-a értelmében kiigazítás elrendelhető ne lenne — nem tekinthetők. (1877. ápril 10-én 2934. sz. a.) H. István felperesnek H. Imre mint kiskorú gyermekeinek gyámja ellen telekkönyv kiigazítása iránt indított perében az elsőbi­róság következő Ítéletet hozott: A kecskeméti 575. sz. tjkönyvből időközben a 10933. sz, tjkönyvbe átvitt 643. sz. alatti házbirtokból a keresethez B. alatt csatolt térképen 643/a-val jelölt 85 • ölet tevő rész lejegyeztetni, 8 egy újonnan nyitandó tjkönyvbe tehermentesen leendő átvitel mel­lett arra nézve tulajdonosul kiigazitásképen H. István kitüntettetni

Next

/
Oldalképek
Tartalom