Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

113 esetére conventionalis büntetésképen kötelezett tartozás csakis az egyenes adósokat, nem pedig a kezest terhelheti. 78. Ha nem forog fen oly cselekmény vagy szerződés, mely egyetemleges kötelezettséget alapit meg, és felperes mégis egyetemleges marasztalást kér, alperesek daczára ennek csak aránylagosan a részükre eső részben marasztalandók, ínég ha a kötelezettség egyetemlegessége ellen nem is tettek kifogást. (1876. évi deczember hó 15-én 12139. sz. a.) S. András felperesnek, B. Pál, M. Bertalan, K. János, G-. János, R. Manó és Zs. József alperesek elleni 78 frt 12 kr kártérítési tőke iránti perében az elsőbiróság következő Ítéletet hozott: Alperesek a kereseti 78 frt 12 kr megfizetésének terhe alól azon esetre felmentetnek, ha leteszik a főesküt azon körülményre : hogy «az áldomás tartása iránti tanácskozásban részt nem vettek, és az áldomáshoz szükségelt bor megrendelése, beleegyezésük ós tudtokon kivül történt s az áldomásban részt sem vettek». Indokok. Alperesek tagadásba vévén a kereset jogalapját, vagyis azt, hogy a kérdéses bormennyiséget felperessel együtt rendelték volna meg a városi tisztújítás alkalmából, s miután felperes ezen tagadás ellenében bizonyítékot elő nem állított s a főeskü általi bizonyítást vette igénybe s az a ptrs szerint alkalmaztatván, felperes által kínálva, alperesek által elfogadva lön, ennek értelmében volt az ítélet meghozandó. Azon esetre pedig, ha az esküt alperesek vagy azok egyike le nem tenné, a le nem tevő fél csupán a kereseti összeg V7-ében volt elmarasztalandó azon oknál fogva, mert felperes keresetében saját személyével együtt 7 egyént nevez meg, kik a bor rendelését elhatározták; ennélfogva 1h részben a bor árának s az ebből előállott kiadásoknak megtérítésére felperes lóvén kötelezve, hasonlóan minden egyes tag lh részben volt kötelezettnek tekintendő, mely kötelezés az esküt letevő alperesre nézve megszűntnek, a le nem tevő alperesre nézve pedig fenállónak tekintendő volt. Felperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi Ítélőtábla 1876. szeptember 20-án 26245. sz. a. következőleg itólt: Az elsőbiróság ítéletének felebbezett része akként változtatik meg, hogy az esküt le nem tevő alperesek egyetemlegesen köteleztetnek, ha pedig a főesküt csak egy alperes nem teszi le, ez maga Döntvénytár XVII. ,