Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

zöleg maga felperes beismerte, hogy ezen alperest csak kezesség terhelte a perbeli követelés erejéig, ezen alperes másfelöl az általa felhívott tanuknak kivett vallomásával bebizonyította, hogy a kezesség is csak feltételes volt s ő a feltételt teljesítette, azon innen pedig ujabb kezességet nem vállalt; tehát ezen tekintetekből a mondott alperes még ily minőségben is kereseti jog hiányából felmentendő, s felperes ellenében költségtérítésre kötelezendő volt. Felperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi ítélőtábla 1876. évi szeptember 11-én 36901. szám alatt következő ítéletet hozott: Az elsőbirósági ítéletnek az első- és másodrendű alperesekre vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül hagyatik. A harmadrendű alperesre vonatkozó felebbezett része ellenben megváltoztatik, a harmadrendű alperes az első- és másodrendű alperesek fizetési képtelenségük esetére köteleztetik 14 frt 50 kr tőkét, ennek 1873. évi augusztus 10-ik napjától számítandó hetenkénti 58 kr kamatait és 15 frt 30 kr perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok. Harmadrendű alperes az A. alatt becsatolt kötvény szerint, mint maga is beismerte, feltótlen kezességet vállalt arra nézve, hogy néhai R. Vaszilia által felperestől kölcsön vett 14 frt 50 krt ennek fizetési képtelensége esetén kifizetendi. Minthogy pedig nevezett adós tartozását ez ideig ki nem fizette s minthogy harmadrendű alperes azt, hogy felperes őt a kezesség alól felmentette volna, ennek tagadásával szemben be nem bizonyította: kellett őt a néhai egyenes adós örököseinek fizetési képtelensége esetére a tőke, kamat ós költségben annál is inkább elmarasztalni, mert a tanuk által bizonyított azon körülmény, hogy felperes akkor, midőn harmadrendű alperes a kezességről lemondani akart, kitérő választ adott, a felmondás elfogadásául nem tekintethetett. Felperes ujabbi felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő Ítéletet hozott: Felebbező harmadrendű alperes M. Vonnerot illetőleg a kir. ítélőtábla ítélete a mellette felhozott indokokból, mindazonáltal a kamatok mennyiségére nézve tett azon változtatással hagyatik helyben, hogy az első- és másodrendű alperesek fizetési képtelenségük esetére harmadrendű alperes a 14 frt 50 kr tőke után nem a hetenkénti 58 kr kamatot, hanem egész évre csak a 6% kamatot köteles a felperesnek 1873. évi augusztus 10-től számítva megfizetni, mert azon fentebb érintett magas kamat, mint a nem fizetés