Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

zési és házjavitási költségek ennek javára lennének számítandók, és hogy ezen körülmények felperesnönek közszerzeményi jogát a kereseti ingatlanságra nézve megállapítanák, mint részint merően alaptalan, részint pedig be nem győzött állitások, birói figyelembe nem vétethetnek. Be lévén a válaszhoz mellékelt birtokbizonyitvány is a keresethez csatolt telekkönyvi kivonattal győzve, hogy alperes O. István a kereseti ingatlanság tulajdonát megszerezte, felperesnőt keresetével elutasítani kellett. Felperesnő felebbezése folytán a budapesti k. Ítélőtábla 1876. évi február hó 22-én 6454. sz. a. következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperesnek tulajdonjoga a sándorfi 61. sz. tjkönyvben felvett összes ingatlanok három nyolczadrészére megállapíttatik, és köteleztetik alperes 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett felperest a mondott ingatlanok közös birtoklásába három nyolczadrész szerinti arányban bebocsátani. Indokok. Alperes nyiltan beismerte, hogy a sándorfi 61. számú tjknyvben felvett s a kereset tárgyát képező javak az 1855. évben elhalt J. Mária O. Pálnénak hagyatékát képezték; beismerte továbbá, hogy a hagyatékra nézve a leszármazó örökösök, nóvszerint O. János felperes férje, O. István, az alperes O. Mária és O. Anna 1858. évben a bíróság előtt a H. és J. alatt felmutatott jegyzőkönyvek tanúsítása szerint akképen egyeztek ki, miszerint az összes ingatlanokat O. János átvette, s abból a bíróilag teljesített becsű alapján tartozott testvéreinek osztályrészét kifizetni; végre beismerte alperes azt is, hogy O. János által mindegyik testvér osztályrészére teljesen kielégíttetett, a mint azt az A. alatti nyugta bizonyítja. Miután pedig O. János 1861. évi július 26-án meghalt, és maga után özvegyét H. Máriát, a felperest és Magdolna nevű leányát hagyta, a törvény értelmében a mi vagyon az apáról eredett, azt leánya örökölte; ellenben a közszerzeményi javak felerészben, minthogy az N. alatti mellékelt családi értesítő szerint H. Magdolnával még 1839. évben lépett házasságra, ezt mint nejét illették. És miután O. Magdolna is 1866. évi márczius 12-ón elhalt, alperest és testvéreit, mint oldalágoni örökösöket, az örökösödés azon vagyonra nézve illeti meg, mely O. Magdolnára atyai ágon származott. E tényálláshoz képest mindenek előtt megállapítandó volt, hogy mi képezte O. Jánosnak öröklött és szerzeményi vagyonát,