Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

97 vagy inkább, tekintve, hogy a szeméé az 1839. évtől fenállott há­zasság ideje alatt törtónt, mi képezte a házastársaknak közszer­zeményét. És e részben, tekintettel a fentebbiekre, a sándorfi 61. számú tjkönyben felvett ingatlanoknak két nyolczadrészét öröklött, hat nyolczadrészét pedig közszerzeményi vagyonnak kellett kimondani azért, mert O. János anyja után a kérdéses javaknak csak egy ne­gyed vagyis két harmadrészét örökölte, testvéreinek osztályos illet­ményeit, vagyis a vagyon hat nyolczadrészét pedig kifizette és igy az ingatlanokból a testvéreit megillető hányadokat megszerezvén, azok tulajdonához nem örökösödési, hanem adásvevési czímen jutott. Azon körülmény, hogy az eladók testvérei voltak, a jogügylet lényegén nem változtat. Mert a kötött egyesség után a testvérek osztályrészét nem az ingatlanok tették, hanem a meghatározott pénzbeli érték, melyet 0. János testvéreinek kifizetett, osztályos részüket tehát a testvérek megkapták, az ingatlanok pedig az átvevő testvér megszerzett tulaj­donává váltak. Ezekből önkényt következik, hogy O. János halála után, Mag­dolna nevű leányára a fentebbi ingatlanok két nyolezadrésze, mint az apa által öröklött vagyon s a hat nyolezadrészt tevő közszerze­mény fele vagyis három nyolezadrész, összesen tehát öt nyolezad­része ment át öröségképen. Ezen öt nyolezadrész az, melyhez alperesnek és testvéreinek oldalági örökösödés czimén igényük van. Ellenben a közszerzeményt képező javak fele részéhez, vagyis a sándorfi 61. számú tjkönyvben foglalt összes ingatlanok három nyolezad részéhez, felperesnek tulajdonjogát az 1840. évi VIII. t. cz. 8. §-a értelmében megállapítani kellett. A birtokbaadást természetben elrendelni nem lehetett, mert sem osztályterv, sem vázlatrajz fel nem mutattatott, ezek nélkül pedig a telekkönyvi bejegyzés teljesíthető nem volt. Miért is alperest, mint a ki az összes javak birtokában van, csak arra lehetett kötelezni, hogy felperest a megítélt birtokarányhoz képest a javak közös használatába bocsássa. Alperesnek felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint leg­főbb ítélőszék a következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy felperes helyesen intézte tulajdoni keresetét maga a telekkönyvi tulajdonos ellen; tekintve továbbá, hogy megállapított tulajdonjogának bekébe­Döntvénytár XVII. or

Next

/
Oldalképek
Tartalom