Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)
83 fizetett ama 300 írtra, mely másodrendű alperes részére biztosítva volt, s ezen állitásnk begyőzésóre felperest a főesküvel megkínálták, felperes pedig a főesküt elfogadta, mivel továbbá az esetben, ha alperesek kifogásai bebizonyíttatnak, az A) alatti kötelezvénynyel szolgáltatott bizonyíték lerontatik, mivel végre a kötelezvényt előttemező tanúk azt vallották, hogy ők annak kiállításánál jelen nem voltak, s ennélfogva alperesek kifogásaira a főeskün kívül más bizonyíték nem létezik, kellett felperesnek az általa elfogadott főesküt megitélni s alperesek marasztalását, annak letételétől függővé tenni. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét alperesnek a 100 frt tőkében feltételesen törtónt elmarasztalására vonatkozó részében helybenhagyta, az ugyanazon tőke utáni kamatokat illetőleg azonban megváltoztatta, s a főeskü letétele esetére a 12% kamatot csak a kikötött fizetési határnapig, vagy 1872. aug. 27-ig, azután csak a rendes 6% Ítélte meg : mert alperesek tárgyalásilag azt, hogy felperes nékik a kereseti 100 frtot csakugyan leolvasta, elvégre beismervén, birói intézkedés tárgyát annálfogva csakis az a kérdés képezheti, ha vájjon való-e alpereseknek az az állítása, hogy felperes nékiek a keresetbe vett 100 frtot nem azon 300 frt fejében adta, melyet alpereseknek másodrendű alperes férj !i ez menetele esetére kifizetni igért, hanem kölcsön adta, továbbá, hogy a 100 frtról szóló kötvény előttük fel nem olvastatott, s nékiek meg nem magyaráztatott, végre hogy az érintett kötelezvény kiállítása alkalmával felperes aként, hogy ezt csak azért kívánja kiállíttatni, hogy a miskolczi kiházasitó egyletnél bizonyíthassa, hogy alperesek részére fizetni kötelezett 300 frtból 100 frtot már letörlesztett, nem nyilatkozott; minthogy pedig mindezekre alperesek más bizonyíték hiányában felperest a főesküvel kínálták meg, s ez azt elfogadta, ugyanazért a bpesti kir. ítélő tábla, midőn felpereseknek az érintett főesküt odaítélte, s az ügy kimentelét annak felperes általi le vagy le nem tételétől függővé tette, helyesen itélt, a miért is hozott Ítélete e részben helybenhagyandó volt. A kamatokat illetőleg azonban a mondott ítéletet megváltoztatni, s felperest az érintett főeskünek általa leendő letétele esetére az 1872. évi augusztus 27-től a rendesnél magasabb fokú kamat iránti keresetétől elmozdítani azért kellett, mert a kötelezvényben a kérdéses magasabb fokú kamat tekintetében a kikötött fizetési határnap vagyis 1872. évi augusztus 27. utáni időre világos intézkedés nincs, s így annak alapján felperes tekintettel az 1864. XXX. törv. £*
