Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)
80 A magy. kir Curia mint legfőbb ítélőszék azonban a kir. táblai ítélet megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben mert néhai Sch. Mátyás örökösei a jelen per alapját képező 1866. évi 4598. számú kereset folytán ugyanazon évi október 13. napján tartott tárgyalás alkalmával jegyzőkönyvileg felvett ellenbeszédük során néhai Sch. Mátyás jogelődjüknek a keresetbeli váltón látható aláírás valódiságát nem tagadták, a mennyiben pedig azon kereset beadását megelőzött más tárgyalási jegyzőkönyvre hivatkoztak, s a perben álló többi alperes védelméhez ragaszkodtak, ezen általános hivatkozásuk határozott tagadásnak nem tekinthető. Mert a mennyiben mindamellett az aláírás valódisága tagadottnak vétethetnék, felperesek mint bizonyító fél részéről a válaszban özv. Sch. Mátyásnó arra nézve, hogy néhai férjének a kereseti kötvényen látható aláírása tudta és meggyőződése szerint hamis, a p. törvk. rendt. 172. §-a értelmében főesküvel megkináltatott, mely esküt visszakinálás esetén dr. V. János, ki az aláírásnál állítólag mint meghatalmazott jelen volt, tagadólag letenni késznek nyilatkozót^ azonban annak daczára az esküvel megkínált alperes viszonválaszt nem adván, az esküre egyáltalán nem nyilatkozott, s így a p törvk. rendt. 233. 234. §-ai értelmében már ennélfogva is pervesztesnek lenne nyilvánítandó. Ily helyzetben tehái Sch. Mátyás aláírása valódinak tekintendő s beidézett örökösei elmarasztalandók voltak. 56. 1. Ha valaki azt, hogy kezességet vállalt elismeri, de azt állítja, hogy az bizonyos, már lejárt idöhez lett kötve, ez utóbbi körülményt ö tartozik bizonyítani. 2. íz egyetemleges kötelezettség, ha a követelés alapjául szolgáló okmányban nincs is kikötve, megállapítandó, ha az egyetemlegesen kért marasztalással szemben az adósok a per során egyetemleges kötelezettségüket kétségbe nem vonták. (1877. január 17-én 13090. sz. alatt.) J. János felperesnek L. Ábrahám és neje B. Sára mint fóadósok és S. György mint jótálló ellen 100 frt és járulékai iránt indított perében az elsőbiróság alpereseket a kereseti követelés és járulákai megfizetésére egyetemlegesen kötelezte. Ez ítéletet alperesek felebbezése folytán a bpesti kir. ítélő tábla 1876. évi május 1-én 4369. sz. a. indokainál fogva helybenhagyta. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig, — harmadrendű alperes felebbezése folytán — következő ítéletet hozott:
