Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

79 alperesnek azon állítását, hogy a kérdéses szerződést maga felperes vitte házához, és kijelentette, hogy azt most már aláirta és ennélfogva annak alapján a birtok telekkönyvi átíratását eszközölheti, Sz. János és K. János tanúk egybehangzóan bizonyitják, ez által pedig bizonyítva van, hogy felperes a kérdéses fekvőség eladásához hozzájárult, mivel azonban a tanúk vallomásaiból nem tűnik ki, hogy felperesi nyilatkozat tótelekor ós a szerződós átadásakor mindketten együtt lettek volna jelen, igy tehát vallomásuk csak fólbizonyitékerejünek tekintetett, ezért kellett elsőrendű alperes részére a pótesküt megítélni, melynek letétele esetére felperes keresetével elmozdítandó volt, míg ha alperes a pótesküt le nem tenné, azon ténykörülmény, hogy alperes az eladáshoz a maga részéről is hozzájárult, bebizonyitottnak nem tekintethetvén, az annak alapján eszközlött és az ítéletben körülirt bekeblezóst érvénytelennek kellett kimondani. 55. 1. 1 föeskü letételére oly perben nem álló egyén, ki az ügylet létrejötténél meghatalmazottként járt el, megnevezhető és ilyen megnevezése esetén a kinált fél az esküre határozottan nyilatkozni tartozik, ellenesetben az esküvel bizonyítani czélzott tény valónak tartandó. 2. Egyik pertársnak oly általános nyilatkozata, hogy a többi pertársnak, kik perbeszédeikben aláírásuk valódiságát megtagadták, védelméhez esatlakozik, saját aláírása valódisága határozott megtagadásának nem tekinthető. (1876. deczember 11-én 11985. szám. a.) R. Fülöpnek Sch. Mátyás örökösei s társai ellen előjegyzés igazolása iránt folyamatba tett rendes perében az elsőbiróság, az előjegyzést igazoltnak kimondotta s alpereseket 4200 írtnak és kamatainak megfizetésére kötelezte. A budapesti kir. itélő tábla 1876. évi május 3-án 15959. sz. a. hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta s felperest keresetével elutasította: mert Sch. Mátyás örökösei elleniratukban azt, hogy a kereset alapját tévő váltót Sch. Mátyás sajátkezüleg aláirta, tagadásba vóvén, miután felperes annak igazolására mi bizonyítékot sem nyújtott, az általa ajánlott főeskü pedig dr. V. Jánosnak a törvk. rendt. 225. §-a értelmében azért meg nem Ítélhető, mert jelen jogügylet megkötésénél ugyanazon szakaszban foglalt minőségben közbe nem járt, az ítélet megváltoztatása mellett felperest úgy az előjegyzés igazolása, mint a marasztalás iránti keresetével el kellett utasítani.