Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

rendeltetett el, s foganatosíttatott 18G6. évi szeptember 21-ón, ki is a végrehajtató beismerése szerint 1868. évi október hóban 600 frtot, 1868. évi január hóban pedig 1298 frt 26 kr ós igy a megítélt ösz<zegnél nevezetesen többet fizet, mint fenntebb végezni s alperest mint vesztes felet a költségek megfizetésében elmarasztalni kellett. A vógrehajtatónak azon állítása, miszerint végrehajtást szenvedett a fizetett összegeken, egy a beperlett összegeken felül lévő 500 frtos tartozásának törlesztésére is fizette, s az általa követelt S5 frt 95 kr abból ered, itt tekintetbe vehető nem volt, mert részére csak 1050 frt és annak járulékai lettek megítélve, s a végrehajtás is csak erre eszközöltetett, s mert a fizetés mindig a terhesebb tartozást eszközlöttnek kell vélelmezni, a megítélt s végrehajtás alatt lévő követelés pedig unnál terhesebb, mert még megítélve nincs. Ezen végzés ellen V. József polgármester mint Pápa város alapítványi pénztára képviselője 5240. sz. a. semmiségi panaszt adván be, azt A m. kir. Curia mint semmitöszék elvetette. Okok: A magánjog átalános elveiből következik: hogy senki sem tartozik ugyanazon egy kötelezettséget egyszernél többször teljesíteni, s hogy azért az, ki a birói határozattal terhére megállapított kötelezettségnek már eleget tett, jogosan követelheti: hogy arra vonatkozólag irányában a végrehajtási kényszer felhagyassék, s ellenfelének végrehajtási joga elenyészettnek kijelentessék. E tekintetben a ptrdtásnak külön rendelkezni nem kellett, hanem abban egyedül az volt meghatározandó : váljon mi feltételek alatt adassék olyan végrehajtás megszüntetési keresetnek halasztó hatály? miután a végrehajtást rendszerint semmiféle kifogás nem gátolja, s általában a bíróilag már megállapított jogot oly ténykörülmények erejéből ki nem forgathatják, melyeknek létezése bíróilag el nem ismertetett. Ez irányban a ptrt. 374. §-a eléggé világosan kimondja: hogy csak azon kereset bír az árverésre nézve halasztó hatálylyal, mely a mellett, hogy okirati bizonyítékokon alapul, a foglalás befejezésétől számítandó három nap alatt adatott be. Ezekből önkényt következik: hogy a korlátozási vagy megszüntetési kereset a végrehajtás folyama alatt akár mikor adható be ; beadása azonban, ha a foglalás befejezéséül számított három nap eltelte után történt, a végrehajtás folytatását nem gátolja. Hogy pedig a jelen kereset nem egyedül az elrendelt árverés felfüggesztése, hanem az ennek alapjául szolgáló korábbi végrehajtási