Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

8 cselekmény megszüntetésére is irányul: az, annak zárkérelme szerint, teljesen kétségtelen; minél fogva azt a biró visszautasítani nem volt jogositva. Az ügydöntő végzés érdemi része ellen végül jogorvoslatnak helye nem lévén: a semmitőszék a per rendén érvényesített okmány bizonyitékok mérlegezésébe sem bocsátkozhatik. tí. A bírósági végrehajtó által a végrehajtás alkalmával saját hatáskörében megállapított dijjai és költségeinek a kiküldő bíróság részéről az 1875. évi IX-dik t. czikk alapján, habár minden egyes jelentés folytán hivatalból történt vizsgálat alá vétele, mint nem a ptrdtás szabályain alapuló intézkedés semmiségi panasz tárgyául nem szolgálhat. (Teljes ülési megállapodás.) (1876. évi deczember 12-én 18619. sz. a. hozott határozat.) A sz.-fehérvári sz. kir. városi árvapénztárnak s több foglaltatóknak Sz. András elleni végrehajtási ügyében az árverés foganatosítása alkalmából a végrehajtó által az ügyiratok beterjesztetvén, a hiróság minthogy tulcsigázott költségfelszámitást tapasztalt, az 1875. évi IX. t. cz. VI. §-a alapján a foglalási ós későbbi eljárásnál felszámított végrehajtói dijakat 1876. szeptember 7-én 10110. szám alatt hivatalból mérsékelte. Ez ellen a végrehajtó szeptember 17-én 10857- sz. a. semmiségi panaszt adott be; mert az 1875. évi IX. t. cz. 45. §. szerint saját hatása körében jogszerüleg megállapított dijai és költségei, a kir. járásbíróság által szabályellenesen szállíttattak le, de sőt a képviselők és tanuknak általa már kifizetett s jogorvoslattal meg nem támadott dijai sem eshettek a kir. járásbíróság hivatalbóli vizsgálata alá. Ezen kívül a bíróság által különösen kiemeltettek a következő visszaélések. Mióta az 1875. évi IX. t. cz. életbe lépett, a bírósági végrehajtók hová tovább igyekeztek azon gyakorlatot behozni, hogy a végrehajtás foganatosításánál felmerült valamennyi dijakat és költségeket ők állapítják meg, s az iratokat legfölebb — láttomozás végett — mutatják be a kiküldő bíróságnak, — és e felfogásból kiindulva legtöbbször be sem várják a bíróság határozatát a jelentésre, hanem előre kifizetnek a befolyt pénzből szakértőt, tanút és egyéb oly költségeket, melyek a végrehajtókról szóló törvényekben megállapítva nincsenek.