Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)
49 mondott ellent a felperesi keresetnek, hogy kételyt fejezett ki a felett, ha vájjon a keresetben szám szerint is megnevezett kereskedelmi és iparbank-részvények voltak-e azok, melyeket ő megvett, mert mondása szerint az közönyös volt akkor reá nézve, miután egyik részvény annyi értéket képviselt mint a másik. Másik kifogása alperesnek az volt, hogy a kereskedelmi és iparbank bukásával a részvények értéktelenné válván, a szerződés ezen körülmény folytán érvénytelenné vált; végre még ellenveti alperes, hogy a lejárati határidőn a részvényeket felperesnek tettleg átadni kellett volna. Minthogy azonban a szerződő felek, hazai törvényes jogelvül elfogadott azon kötelezettséget el nem vitathatják, hogy mindenkit kötelez a saját maga által kötött szerződés, ez okból alperesre nézve kétségen kivül van helyezve, hogy őt az 1873. évi ápril 3-án kötött egyesség ezen naptól fogva szintén lekötelezetté tette, valamint ellenkezőleg lekötve volt e naptól kezdve felperes is, a ki az alperes által 400 frt foglaló átadásával tulajdonába vett 16 darab részvényt, másnak mint alperesnek kiadni jogosítva nem volt, ezt azonban 1873. július 1-én tennie kötelessége lett volna még akkor is, ha az időre a részvények tetemesen magasabb értéket képviseltek volna; ebből folyólag a részvények tulajdonosa már nem felperes volt a szerződés megkötése után, hanem ezek nála legfelebb mint letéteményezett biztosíték kézi zálogul szolgáltak; a tulajdonos alperes lett; ha tehát a bekövetkezett esetlegességgel kár következett, ez csak alperes veszélyére történhetett. Ezzel kimutatva lévén, hogy a bekövetkezett bankbukás alperes kötelezettségét meg nem gyengiti, annál fogva fizetési kötelezettségét megszűntnek kimondani nem lehetett. A mennyiben a per során nincs tisztán begyőzve, hogy a keresetben tüzetesen és szám szerint is megnevezett részvények felett köttetett az alku, hogy e részben is teljes próba állittassék ki, miután a kihallgatott tanú semmi irányban sem bizonyított, az ítéletben szövegezett pótesküt felperesnek kellett odaítélni és ennek letételétől függővé tenni alperes elmarasztalását; a le nem tétel esetében pedig a felperesi kereset elutasitandó volt, mert az helytelenül indíttatván, alperes elmarasztalását maga után nem vonhatta. Végre a fizetés feltételéül kikötni kellett azt is, hogy ennek bekövetkeztével a szám szerint felsorolt részvények alperesnek tettleg átadandók, időelőtti lévén alperes abbeli kifogása, hogy felperes Döntvénytár XVII. ,
