Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

37 mert két tanú előttemezésóvel ellátott és valódiság tekintetében kifogás alá nem vett kötvény ellenében alperesek tartoztak igazolni az érték le nem számlálására alapított kifogás valóságát, mit azonban alperesek a kivett tanúvallomásokkal nem bizonyítottak, továbbá nem is állíttatott, hogy alperesek a követelés értékéig jogelődjük után nem örökösödtek, ezek folytán tehát alperesek annyival inkább marasztalandók voltak, mert bár a lejárat ideje még nem állott be, alperesek nem tagadták, hogy a kamat helyett haszonra átengedett földet visszavették, s igy felperest a kölcsönnek akikötött lejáratra való tekintet nélküli követelésére feljogosították. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban a kir. tábla fentebbi ítéletét megváltoztatta és az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben: mert alperesek a kölcsön-ügylet életbe nem lépése, illetőleg a kölcsön összeg le nem számlálásával védekezvén, ennek ellenében nem a kötvény formaszerüségére, illetve perrendszerű bizonyerejére, hanem az azt előttemezö tanukra hivatkozván, valamint a bizonyítás terhét önkényt magára vállalta, ugy ez ügynek eldöntését is a tanúvallomások eredményétől önmaga tette függővé. 24. Községi bíró, ba hatósága körén túlterjedő, vagy meg nem engedett módon más tulajdonát, habár hivatalos eljárás folytán lefoglalja, kisebb hatalmaskodást követ el. (1876. október 16-án 7456. sz. alatt.) Br. M. Auguszt felperesnek D. András alperes ellen, kisebb hatalmaskodási díj és járulékai iránt indított perében az elsőbiróság alperest 10 frt zálogkiváltási birság, és 8 frt fuvar és időmulasztási összeg megfizetésére kötelezte, a 40 frt hatalmaskodási dij iránti keresetével azonban felperest elutasította; következő indokoknál fogva: felperes R. László divékujfalusi közbirtokostól a divékujfalusi határban lévő még el nem különített közös birtokossági erdő és legelőkről vadfacsemeték ásatása és elvitelére nézve a perhez csatolt levél s tanú vallomása által is engedélyt nyert; midőn felperes ezen engedély alapján, a különben is sem az erdő, sem a közös legelő kárával nem járó vadcsemetéket oly területen, mely kizárólag a közbirtokosság s nem a község, vagy pedig egyes úrbéresek tulajdonát képezi, — ásatta, alperes által, tekintettel arra is, hogy a közbirtokosság részéről különös felügyeleti joggal e részben felruházva lett volna,