Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

38 nincs igazolva, felperes megzálogolható sem volt, s igy alperes a visszatartott kocsi kiváltásáért, figyelembe véve azt, miszerint felpe­res jóhiszemű ténye által kár nem okoztatott, mert olyan nem is bizonyittatik, minden előleges becsű nélkül 10 frt sem követeltethetett, miért is ezen beszedett összegnek visszatérítésére szóritandó volt, de marasztalni kellett alperest a zálog kiadásának szorgalmazásából származtató s küldönczei, illetőleg szolgái által tapasztalt munkamu­lasztás és használt fuvar czímén felszámított 15 frt, helyesebben birói megállapítás szerint 8 frt megfizetésében, mert felperes tanúsítja, hogy a zálogba fogott kocsi visszaszerzése tekintetéből alpereshéz embere 5 ízben fáradott, s mert alperes ezen jogtalan ténye által felperesnek szerzett kiadások s költségekért felelősséggel tartozik. Nem lehetett ellenben alperesre a 40 frt birság fenyítékét alkalmazni, mert alperes felperes megzálogositásánál figyelembe véve községi birói állását ezen minőségében a közvagyon feletti felügyeleti jogá­nak érzetében tulbuzgólag bár, de jóhiszemüleg járt el a nélkül, hogy ezáltal szándékos sérelemre czélzott volna. A budapesti kir. ítélő tábla 1876. évi május 9-én 20882. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét abban a részében, mely szerint alperes 10 frt zálogkiváltási birságnak 8 frt fuvarbér és idő­mulasztási összegnek megfizetésében elmarasztaltatott, megváltoz­tatta s felperest 10 frt zálogkiváltási összeg visszaadása és idő mu­lasztás czímén igényelt kártérítés iránti keresetével elutasította. Az ítéletnek azt a részét ellenben, mely szerint felperes 40 frt hatalmas­kodási birság iránti keresetével elutasittatott — helybenhagyta; kö­vetkező indokoknál fogva: felperes valamint a keresetben, ugy a tárgyalás alkalmával is beismerte, hogy 1875. évi május 1-én a divókujfalusi határban fa­csemetéket ásatott, azt pedig, hogy neki akkoron az ásatáshoz enge­délye volt, s az engedélyt az ásatást akadályozó község birájának elő is mutatta volna, be nem igazolta; minthogy pedig alperes mint községi biró a községi vagyon felett őrködni nem csak jogosítva, de kötelezve is van, annálfogva alperes hatalmaskodást nem követett el, hanem csak hivatalos köte­lességének tett eleget, a midőn felperest, illetőleg embereit megzálo­golta, s miután felperes az alperes által kártérítési dij fejében köve­telt 10 frtot nem mindjárt, hanem csak miután többször siker nélkül küldötte ispánját, fizette le, ennélfogva a keresetben felszámított fuvar és időmulasztási költséget önmagának okozta; tekintve pedig, hogy felperes az alperes által okozott kár fejében követelt 10 frt összeg

Next

/
Oldalképek
Tartalom