Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

20 mázsálás nem állott kötelességében, hanem csak jogában, s ha ezen jogával saját kárára csak hanyagul élt, ezen tette által felperes irányában és ennek hibájáért szavatosságot nem vállalt. Felperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi Ítélőtábla 1876. évi ápril 11-én 22197. sz. alatt következő Ítéletet hozott: Az eljáró kir. törvényszéknek fentebbi keletű és számú Ítélete, azon részében, melylyel felperes a tiszavidéki vasúttársaság mint I. rendű alperes irányában támasztott keresetétől elmozdittatott, helybenhagyatik. Ellenben egyéb részében megváltoztatik és II. rendű alperes magyar északkeleti vasúttársaság köteleztPtik 15 nap alatt különben bekövetkezendő végrehajtás terhe mellett felperesnek a kereseti 480 frt 69 kr tőkét és ennek 1873. évi február hó 24-től a kielégítésig járó 6% kamatát megfizetni. Indokok. Az eljárt kir. törvényszéknek Ítéletét azon részében, melylyel felperes keresetétől I. rendű alperes irányában elmozdittatott, annak indokaiból helybenhagyni kellett. Ellenben az elsőbirósági ítélet II. rendű alperes irányában megváltoztatandó és ezen alperes a kereseti összeg és követelt késedelmi kamatának megfizetésére kötelezendő volt, mert az A.—R. mellékelt szállítólevelekkel igazoltatott, hogy a szállítmányt továbbítás végett átvevő magyar északkeleti vasúttársaságnál a szállítmány feladásakor megmázsáltatott és a feladó által a fuvarlevelekben kitett sulymennyiség a szállítmány továbbitását eszközlő magyar északkeleti vasúttársaság által valódinak elismertetett. Ily előzmény után, ámbár a magyar északkeleti vasúttársaságnak a •/. alatt mellékelt vasúti üzletszabályoknak 5. §-a szerint nem állott kötelességében a feladott áru bejelentett súlyának valódiságáról meggyőződést szerezni: tekintve mégis, hogy alperes beismerése szerint a szállítmánynak megmérését teljesítette, s így felperes részéről a fuvarlevelekre igtatott sulymennyiséget, a mennyiben az a valóságnak meg nem felelt, helyreigazítani módjában állott; tekintve továbbá, hogy mindamellett a szállítmányt a tiszavidéki társaságnak továbbszállítás végett a helytelen sulymennyiséggel ő adta át, minek folytán marasztaltatott el épen felperes a tiszavidéki vasúttársaság javára a kereseti összeg mint birságnak megfizetésében; tekintve végre, hogy ily körülmények között II. rendű alperesnek az utánméréskor tanúsított mulasztása idézte elő közvetve felperes károsodását: ez az okozott kárnak megtérítésére törvény szerint kötelezendő, s ugyanazért az eljáró királyi törvényszéknek ítéletét II. rendű