Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

18 fogva alperes nem igazolván azt, hogy a kérdéses házassági szerződés tényleg megköttetett és valósággal létezett volna, alperes alaptalan alkeresetével az elsőbirósági végzés megváltoztatásával feltétlenül elutasítandó és mint pervesztes a főperbeli felperesnek a jelen alkeresetével méltatlanul okozott perköltség megfizetésére kötelezendő volt. W. Györgynek ujabbi felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék következőleg végzett: tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás 188. §-a nyilván oly okirat előterjesztéséről szól, mely mint közös az ellenfél birtokában van, a törvény ezen szavai szerint tehát kétségtelen, miszerint csak oly okirat előtérjeszthetése követelhető, mely tényleg létezett s azon czélból állíttatott ki, hogy a kérelmezőnek bizonyítékul szolgáljon; tekintve továbbá, hogy ily helyzetben az alkereset alapja, vagyis az, hogy az előadatni kivánt okirat tényleg és valódilag kiállíttatott és létezett, tagadás esetében bebizonyítandó, s hogy e nélkül az alkeresetbeni felperes egyedüli állitása arra nézve, hogy az ellenfél oly okiratra vonatkozólag, melynek létezése nem bizonyittatott, esküt tegyen, nem elegendő — a királyi táblának fentidézett keletű és számú végzése ezen s az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. 9. Ha a haszonbérlet felmondására nézve semmi különös nem lett kikötve és a szerződő felek e tekintetben valamely különös helyi szokásra sem hivatkoznak, azon általános szabály veendő irányadóul, hogy a felmondás csakis a fizetésre kitűzött határidőben és az azok közbeeső időtartamára eszközöltethetik érvényesen. (1876. évi április 12-ón 2893. sz. alatt.) M.Márton felperesnek, St. János elleni 30 frt haszonbéri öszszeg és járulékai iránti perében az elsőbiróság felperest keresetével elutasította; mert ámbár hogy alperes az A. alá mellékelt kötvény tartalma szerint a malomhelyiséget 1871. évi január 24-ig bérelte ki felperestől s a malmot csakis ápril 24-ón vitette el a kibérelt helyiségről és az okon a félévi bérleti összeg miatt bepereltetvón, a B. alatti jogerejü ítélet szerint el Í3 marasztaltatott, miután azonban mivel a B. alatti ítélet szerint a bérlet a malom eltávolításakor felmondottnak mondatott ki, s mivel alperes a hivatolt és kihallgatott tanukkal beigazolta azt, miként a malmot a nagy vízállás miatt ápril hó 24-ike előtt el nem vihette ós hogy akkor is felperes által meg is zálogolta-