Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

7 zitás utján kitöröltessék, továbbá hogy az ugyanezen telekjkönyvben foglalt és az A. alatti birtokalapon 2. és 3. sor. szám alatt határozatlan részben Sz. Ferencz és Sz. Péter alperesek nevére is felvett A. lh/8 úrbéri állományi birtok tekintetében a tulajdonjog 1-ső sor. szám alatt felvett, időközben azonban meghalálozott Sz. József hagyatéka nevére kiigazítás utján bevezettessék. Indokok : Annak előre bocsájtása mellett, hogy a telek. rend. 3. §-a, úgy az ezt kiegészítő 1856. évi november 20-án kelt miniszteri rendelet értelmében a helyszinelési felvételek kiigazítása iránti keresetek a hirdetményi határidő lejárta után is beadhatók ós tárgyalandók, s e ! zerint az elbirtoklás a helyszinelési első felvételnél történt bejegyzésre nézve szóba sem jöhet; tekintve, hogy a telekjkönyvi hibás felvétel kiigazítását néhai Sz. József nevében az attól leszármazó örökösök annak javára kérelmezni jogosultak, ós épen mivel hogy ennek nevére kéretik a telekkönyv kiigazítása, annak, hogy hagyatéka részére ügygondnok rendeltessék ki, értelme nincs; tekintve továbbá, hogy a kiigazítás iránt folyamatba tett perekben a keresetileg igényelt ingatlanokra nézve, a helyszíneléskor már létezett tulajdonjog bebizonyítása helyt foghat; tekintve végre, hogy a jobbágyok az általuk bírt ingatlanokra nézve általában, különöse a pedig a fiágban kimúlt jobbágy után maradt leányok, örökösödési joggal az 1840. évi VIII. törv. czikk hatályba lépte előtt nem bírtak, és igy H. Jánosnak 1818. évben történt halálakor az utána hátramaradt leánya V. Éva férjezett Sz. Józsefné a kérdéses úrbéri teleken nem örökösödhetett, miután felperesek a volt földesuraság által illetőségi köréhez tartozó ténykörülmények felől kiállított, valódiságára nézve kifogás alá nem vett, s igy teljesen bizonyító N. alatti okirattal törvényszerüleg igazolták, hogy a kérdéses felek tekintetében fel- és alperes felek édes atyjuk néhai Sz. József mint telkes jobbágy az urasági lajstromokba bevezettetett; miután végre maguk alperesek is elismerték, hogy Sz. József édes atyjuk 1818. esztendőtől fogva folytonosan, tehát az úrbéri szolgálmányokat megszüntető 1848. évi törvények idejében is, valamint az eszközlött telepszinlelés és annak utána égési halála napjáig vagyis 1860-ig a kérdéses úrbéri telek birtokában volt, — kellett az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával akként kiigazítást elrendelni. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel egészen elutasította; a következő indokoknál fogva: habár azon felperesi állítás, miszerint a peredi 318. számú