Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)
8 telekjkönyben foglalt 5/8 úrbéri ingatlanság tulajdonjoga, mint az a másodbiróság ítéletében alaposan kifejtetett, peres felek közös édes atyjuk Sz. Józsefet illette, bebizonyitottnak tartandó, minélfogva a helyszínelés alkalmával egyedül és kizárólag az ő nevére lett volna felveendő, a kiigazítási keresetnek mindamellett helyt adni nem lehetett, mert a per során eskü alatt kihallgatott tanúk közül L. Ferencz és V. József, kik a helyszíneléskor mindketten jelen voltak, az L. és 3 '/'• alatti kérdő pontokra adott 10 feleletükben egyhangzóan vallják, hogy a telekkönyvek, mely szerint a kereseti fekvőség alperesekre is felvétetett, nevezett Sz. József kívánsága és akarata szerint történt, mely ténykörülményre nézve alperesek a p. törvk. rendt. 190. §-a értelmében teljes bizonyítékot nyújtván, tekintve, hogy néhai Sz. József a tulajdonát képező ingatlanságról életében szabadon intézkedhetett, az által, hogy a telekkönyvbe alperesek nevét is bevezettette valósággal intézkedett is — önkényt folyik, hogy valamint egy részről ezen saját ténye ellen magának Sz. Józsefnek sem lett volna joga a kiigazításhoz, ugy azt az ő jogán felperesek is érvényesíthetik, legfeljebb azt követelhetik, hogy néhai atyjuk hagyatékának felosztásához, mely alkalommal az is megállapítandó lesz, hogy a határozatlan arányban történt telekkönyvvezetós folytán a tulajdonjog hányadrészben illeti Sz. József közös apát, és hányadrészben alpereseket, az 1840. VIII. törvényczikk 12. §-a szerint az, mit a közös apától annak életében kaptak, betudassék. 5. Az osztr. polg. törvénykönyvnek a telekkönyvi jogok elbirtoklására vonatkozó 1467. §-át nem érvényesítheti a maga részére az, ki az ingatlanok szerzéséhez kellő jogczimét nem igazolja. (1875. november 5-én 8915. sz. a. hozott határozat.) V- Cziczelle s társai mint V. Józsefné örököseinek, A. Lászlóné ellen — tulajdonjogi bekeblezés törlése és az előbbi telekkönyvi állapot helyreállítása iránt indított perében, az elsőbiróság a felperesi keresetnek helyt adott és az előbbi nyilvánkönyvi állapotot helyreállíttatni rendelte. A budapesti kir. ítélőtábla pedig 1875. évi június 25-én 34382. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét oly értelmezéssel, hogy az előbbi nyilvánkönyvi állapotnak Sch. Katalin jutalékára való helyreállításakor az eredetileg 1/i telket képező fekvőség egyesítendő lészen — helybenhagyta; következő indokoknál fogva:
