Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

[fi 10. Tekintve, hogy a közjegyzői törvény 113 §>a szerint a végrehajtási végzés ellen nemcsak alaki, hanem a közjegyzői okiratban foglalt jogügylet érvényességére s igy az ügy érdemére vonatkozó kifogásoknak is van helye, a beadott kifogások folytán tartott tárgyalás rendén pedig a ptrdt. szerinti, és pedig a fennidézctt törvény 117. §-a szerint föeskfi általi bizonyítás is alkalmazható, tekintve továbbá, hogy a föeskii a ptr. 221. §-a értelmében csak felebbezhető Ítélet, illetve azzal hason hatályú végzésekben mondható ki, — de ezen felül mind azon esetekben, melyekben a ptrdtás tárgyalásilag eldöntendő kifogásokat enged, ugyanannak 294. §-a szerint az illető végzés ellen a felebbezés meg engedve van, s tekintve hogy ezek szerint miután az 1874-ik 35-dik t. cz. 119. §-a a kifogások felett hozott végzés ellen a törvénykezési szabályok szerinti jogorvoslatnak van helye, — ptrdtásban kifejezett elv a hason természetű most emiitett végzésekre is kiterjesztettnek vehető, — ennél fogva: a közjegyzői törvény 113. §-a szerinti kifogások felett tartott tárgyalás elintézéséül hozott végzések ellen ugyanazon törvény 119. §-a szerint, mennyiben azok érdemei kérdésekre vonatkoznak felebbezésnek, egyébként pedig semmiségi panasznak van helye. (Teljes ülési megállapodás.) (1876. évi június 14-kén 7868. sz. a. kelt határozat.) W. L.-nak K. V. ellen 150 zsup szalma és járulékai iránti végrehajtási ügyében a győri kir. járásbíróságnak 1876. évi február 4-én 1518. sz. a. kelt végrehajtást rendelő és a beadott kifogások felett 1876 évi márczius 11-én 3479. sz. a. következő végzést hozott: Végrehajtást szenvedett K. V. kifogásainak hely adatván, a végrehajtási 21 frt 40 kr költség terhe alóli felmentése iránti kórelmével elutasittatik, a végrehajtáskor lefoglalt s 60 frtra becsült teherhordó kocsi továbbra is birói zár alatt hagyatván ; mert végrehajtást szenvedett K. V. a tárgyalás folyamán maga is beismerte, hogy W. L.-nak „Bon"-ra tartozott 200 kéve zsúppal, s hogy a Bon felmutatásakor köteles lett volna ezen menynyiséget kiszolgáltatni, — beismerte, hogy a „Bon" felmutatásakor csak 50 kéve zsuppot volt képes átadni, s ezzel beismerte, hogy elvállalt kötelezettségének nem tett eleget. Igaz ugyan, hogy a végrehajtást szenvedett fél a végrehajtási kérvényhez csatolt A. alatti közjegyzői okiratban a felhívásra azt válaszolta, hogy a hátralékban levő 150 kéve zsuppot 1876 január végéig ki fogja szolgáltatni, e kijelentés azonban egészen egy oldalú lévén, miután a határidő ily módoni meghosszabbitását a követelő fél hogy valósággal elfogadta volna, legkevésbbé sem igazolta-