Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)
102 átvette az apai hagyatékot s többi testvéreit kielégítvén, azok írásban elismerték, hogy az apai hagyatékból ki vannak elégítve. Az osztály után egyik testvér S. Péter egy az örökhagyónak Gutta városa ellen fennlevő 1417 frt követeléséről értesülvén, azt, mint többi testvérei jogfenntartója per utján beszedte, s melyet alperes a fentebbi egyesség alapján a nevezett testvér halála után birtokába vett. Felperes e perben ennek az összegnek örökségi része arányában reá eső jutalékát követelte alperestől. Az elsőbiróság felperest keresetével elutasította : mert nem szenved kétséget, hogy azon 1417 frt 93 kr, melyet a jelen perben álló felek testvére S. Péter úgyis mint többi testvéreinek tehát jelen perben álló feleknek is jogfenntartója, a már akkor életben nem volt közös apa jogán Gutta mezőváros ellen érvényesített a most emiitett közös apa hagyatékához tartozik, az A. alatti valódiságára nézve nem kifogásolt nyugtával pedig törvényesen bizonyítva van, hogy alperes felperes által minden apai és anyai örökségére nézve kielégíttetett, tehát az apai hagyaték e részére nézve sem bir kereseti joggal. A budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi márczius 6-án 55871 sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban mind két alsóbb bírósági ítéletet megváltoztatta és felperest keresetével elutasította : mert habár kétséget nem szenved, hogy azon 1417 frt 93 kr, melyet jelen perben álló felek testvére S. Péter, ugy is mint többi testvéreinek, tehát az itteni feleknek is jogfenntartója, a már akkor életben nem volt közös apa jogán Gutta mezőváros ellen érvényesített, a közös apa hagyatékához tartozik, az A. alatti, valódiságára nézve nem kifogásolt nyugtával pedig törvény szerint bizonyítva van, hogy felperes alperes által minden apai ós anyai örökségére nézve kielégíttetett, miután azonban más részről felperes önkényt beismeri, hogy az A. alatti kiállításakor amaz apai követelésről az illető testvéreknek még tudomásuk nem volt, következőképen az a többször felhívott A. alattiban kifejezett testvéri egyességnek tárgyát sem képezhette, ugyanazért oly törvényes ok nem létezik, melynél fogva alperest azon később felfedezett apai hagyatékból őtet megillető részből kizárni lehetne; a miért is mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával felperest keresetétől elmozdítani kellett.
