Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

41 el, hogy emiitett birtokok S. Juliannáé lettek volna és azokat annak utódai, midőn a kárpótláshozi igény megnyilt,birták volna, ezen nyilatkozatok azonban, ugy azon kifogások is, hogy nevezettek a kárpótlásokhozi igényüket a hirdetményi határidő alatt nem jelentették be, birói figyelembe nem vehetők, mert néhai S. Juliánná 1846-ban halálozván el, gyermekei lettek hagyatékának örökösei, kik mindamellett, hogy édesanyjuk elhalálozása alkalmával kiskorúak voltak, az örökséget birtokba vették, s azt a mellékelt osztály levél szerint egymás közt fel is osztották, mely alkalomkor, mint az a B. alatti okmányból látható, az ezen birtokok után kapandó úrbéri kárpótlások felett is intézkedtek. Ezen fentebbi indokolást megerősiti még Kolozsmegye feloszlatott törvényszékénél 1871. évi 2970. sz. alatt kelt és 7. alatt mellékelt végzés, melylyel kimondatik, hogy nevezett fekvőségek néhai S. Juliánná utódait illetik, és ezen határozatba néhai K. János második neje T. Annától született gyermekei bele is egyeztek, a mennyiben annak ellenkezőjét per utján beigazolni nem igyekeztek. K. Sándor és társainak felebbezése folytán a marosvásárhelyi kir. itélő tábla 1875. évi május hó 5-én 3375. szám alatt következőleg itélt: Az elsőbirósági Ítélet indokaiból helybenhagyatik. Ugyancsak K. Sándor és pertársainak ujabbi felebbezése folytán a magy, kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1875. évi november 25-én 9137. szám alatt következő végzést hozott: Mindkét alsóbirósági Ítélet feloldatik ós az eljáró első folyamodási bíróság utasittatik, hogy az elhalt idősb K. János utódai közt a kiutalás alatti kárpótlásokhoz való tulajdoni jogosultság iránt fenforgó vitás kérdéssel kapcsolatban a hitelezőknek bejelentett követelései felett is határozzon. Indokok: Mert az 1858-iki hirdetményi határidőben id. K. János még életben lévén s az úrbéri kárpótlási ügyek általa kezeltetvén, első nejétől született gyermekei nem lehettek azon helyzetben, hogy az elhalt anyjuk S. Juliánná után öröklött birtokért folyósított kárpótlások iránti igényeiket atyjuk ellenében azon határidőn belül érvényesíthessék, és mert annak, kinek nevére folyósittattak a kárpótlások, időközben történt elhalálozásával örökösei a másodbirói Ítéletben idézett szabályrendeletek által sincsenek elzárva attól, hogy a kárpótlásra nézve fenforgó ellentétes igényeiket a kiutalási eljárás további folyamában egymás irányában érvényesithessék ; e szerint tehát K. Sándor és érdektársainak az előleges kárpótlá-