Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

33 11. A váltó kibocsátója, lia a váltó köztörvényi utón pereltetik be, jótállónak még kibocsátói minőségénél fogva tekinthető nem lévén, ha a hitelező öt, —mint ilyet—elmarasztaltatni kéri, azt, hogy öt a jótállás kötelezettsége terheli, külön beigazolni tartozik. (1875. szeptember 13. 6770. sz. a.) B. Antal mint a munkácsi takarékpénztár elnöke P. József, W. Dávid és B. Jakab ellen indított keresetében előadván, hogy alperesek és pedig az elsőrendű alperes mint az AJ alatti váltó elfogadója, másod- és harmadrendű alperesek pedig mint annak kibocsátói 140 írttal s annak járulékaival tartoznak, kéri tehát ezen összegben egyetemleg elmarasztaltatni. Elsőrendű alperes beismerte fizetési kötelezettségét, másod- és harmadrendű alperes azonban tagadták jótálló minőségüket, s hogy mint kibocsátók a lejárt s meg nem óvatolt váltótartozásért köztörvényi úton fizetésre kötelezhetők lennének. Az elsőbiróság elsőrendű alperest mint egyenes adóst, másodés harmadrendű alpereseket pedig mint jótállókat a kereseti 140 frt s járulékai megfizetésében elmarasztalta. A budapesti kir. Ítélőtábla pedig 1874. évi június hó 5-én 10595. sz. a. hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban a királyi tábla ítéletének II. és III. rendű alperesekre vonatkozó részét megváltoztatta, s felperest ezen alperesek elleni keresetével elutasította: mert II. és III. rendű alperesek mint jótállók pereltetvén be, ezen alperesek, mint a keresetnek alapúi szolgáló váltó kibocsátói ezen minőségüknél fogva köztörvényi úton jótállóknak nem tekintethetnek, miután továbbá ugyanazok tagadásba vették, hogy elsőrendű alperesért jótállottak volna, és végre tagadták azt is, hogy a kölcsönben részesültek volna, felperes pedig ezek ellenében sem a jótállói minőséget, sem a kölcsön közös felvételét, sem végre a követelésnek ezen alperesek elleni felvállalását nem bizonyította, ugyanazért felperest ezen alperesek elleni keresetével el kellett utasítani. 12. A határörvidéki házközösségek vagyonukkal szabadon rendelkezhetnek ugyan, azonban az ily rendelkezés érvényéhez a házközösségi tagok beleegyezése kívántatik meg. (1875. évi október 13-án 6955. sz. a.) T. Mojse, Nikolincze helységbeli 91. számú házközösségnek, S.György ugyanazon helységbeli 109. számú házközösség elleni tulajD$Btvéuytár. XV. C