Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

34 donjog bekebelezése iránti telekkönyvi ügyében a fehértemplomi királyi törvényszék 1874. évi ápril 22-én 2309. szám alatt következő végzést hozott: Das Gesuch der Communion Moise T. auf Umschreibung der gekauften Realitáten wird abgeschlagen, weil der Vertrag im Sinne des Gesetzartikels 29. vom Jahre 1878. §. 9. durch das betreftende Stuhlrichteramt nicht bestátigt wurde. Turkonya Moisenak felebbezése folytán a budapesti kir. itélö tábla 1874. évi deczember hó 16-án 52241. szám alatt következőleg végzett: Az 1874. évi april 22-én 2309. szám alatt hozott végzés helybenhagyatik. Indokok: Habár azon körülmény, hogy az adásvevési szerződés az illető szolgabiróság által helybenhagyva nem lett, a kért tulajdonjogi bekebelezés elrendelésének útjában annálfogva nem áll, mert a házközösségek az 1873: 29. t. cz. 3-ik §-a értelmében ingatlan vagyonukkal szabadon rendelkezhetnek, a nélkül, hogy e részben a politikai hatóság engedélyéhez kötve volnának, ós mert az idézett törvény 9-ik §-a az adásvevési ügyletnek helybenhagyását nem rendeli, kérvényezőt bekebelezési kérvényével mindazonáltal el kellett utasítani és ennélfogva a neheztelt végzést helybenhagyni, mert: az adásvevési szerződés tárgyát képező ingatlanok a hivatalból betekintett telekkönyv tanúsága szerint nem eladó S. György házközösség, hanem M. John házközösség nevére vannak telekkönyvezve, az pedig, hogy ezen két házközösség ngyanazonos volna, a kérvényben okmányilag ki nem mutattatott. (Oszt. polg. törv. 432. §.) Továbbá, mert ezen ugyanazonosság kimutatása esetében is, miután a hivatalból megtekintett összeirási kimutatás szerint az eladó családhoz, három kiskorú tag is van összeírva, okmányilag kimutatandó lett volna, hogy az eladó házközösség ezen kiskorú tagjait illetőleg a hivatolt gyámhatóság, az oszt. polg. törv. 152. és 232. §§-ai értelmében, az eladásba megegyezett, a mennyiben ugyanis a határörvidéki alaptörvény 36. és 49. §§-ai mi kétséget sem hagynak fenn arra nézve, hogy házközösségi ingatlanok iránti rendelkezés, a menynyiben kiskorúak érdekelvék, mindig csak a gyámhatóság beleegyezésével tétethetett; ezen az általános polgári törvénykönyvveli megfelelő szabályon pedig az újabbi törvények változást nem tettek, miután csak a politikai hatóság hozzájárulásának szükségét szüntették meg. Kérvényezőnek rendkivüli felfolyamodása folytán a magy. kir.