Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

9 gáló bizottság tagjainak elismerő köszönetét nyilvánította, és utasította az igazgató tanácsot, hogy a bizottság feláldozó fáradozásainak méltó díjazása iránt intézkedjék. Tagadja azonban alperes felperes kereshetőségi jogát első sorban azért, mert: miután alperesi társulat közgyűlése egy a részvényesekből alakult bizottságot küldött ki, a bizottsági tagok pedig mint részvényesek ugy saját mint a többi részvényesek érdekében teljesítvén szolgálatot, dijat csak az esetben volnának jogosítva követelni, ha azt előleg maguk részére kikötötték volna; másodszor mert alperesi társulat csakis a bizottsággal lépett jogviszonyba és tekintet nélkül arra, hogy a munkát ki teljesítette, mennyiben dijkövetelésről szó lehetne, ugy azt csakis a bizottság igényelhetné. Tagadja végül, hogy a közgyűlés azon intézkedése, mely szerint az igazgató tanácsot a bizottság méltó díjazás iránti intézkedésekre felhívta, oly kötelezettséget foglalna magában, melynek alapján akár a bizottság akár felperes díjkövetelésre igényt tarthatna. Alperesnek a kereshetőség ellen tett kifogásai ós tagadásai figyelembe vehetők nem voltak, már általában az okból, mert az 1873. július 18-án tartott közgyűlés a bizottság feláldozó fáradozását elismervén, annak méltó díjazását önkényt elhatározta, s ez által míg egy részt elismerte, hogy a bizottság tagjai a rendes viszonyoktól eltórőleg — a mint a levélben előadatik oly terjedelmes hosszas időt, fárasztó kutatásokat és kiváló figyelmet igénylő munkát teljesített, melyért díjazását joggal követelheti, ugy más részt a bizottság tagjai irányában, s különösen felperes irányában, ki határozott összeget követelt, és az ellen egy részvényes által sem tétetett kifogás, sőt a díjazást elrendelte, kötelezettségét is elismerte, de figyelembe vehető nem volt alperes tagadása különösen azért is, mert habár való is, hogy a bizottsági tagok mint részvényesek, ugy saját mint a többi részvényesek érdekében teljesítvén szolgálatot, ezért külön dijat követelni jogosítva nincsenek, ezen kötelezettsége azonban az egyes részvényeseknek csak annyira terjedhetett ki, a menynyire saját egyéni káruk nélkül a társulat érdekeinek szolgálatot tehetnek, már pedig ez esetben a kihallgatott tanuk vallomása által igazolva van, hogy különösen felperesi ügyvéd teendői és igy kenyérkeresete egész délutánokat a társulat érdekében a jelentós elkészítésére fordított, mi által kétségtelen kárt szenvedett. Ezek szerint kétségtelen, hogy ámbár alperes a munkadíjra nézve felperessel nem alkudott és igy véle külön szerződési viszonyba nem is lépett, felperes munkadíj iránti igényre — daczára, hogy azt előlegesen ki nem kötötte, jogositott ....