Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

78 hogy a túrót felperesnek elszállította, de felperes azt visszakiildötte, és igy a szerződést maga felperes szegvén meg, a foglaló visszakövetelésére jogosultsággal nem bir. Felhozta már most alperes azt is, hogy a felek között 1867. évben elszámolás történvén, ekkor felperes A. alatti nyugtájában minden követeléseit, melyekkel alperes irányában birt, nyugtatta; a kiegyenlítés megtörténtét alperes úgy is vélte bizonyítani, hogy arra nézve, miszerint 1862. év augusztus 30-án a felek kölcsönös követelései kiegyenlittettek, a föesküt elfogadottnak nyilatkoztatta. Végül alperes tagadásba hozta, hogy a 87 font gyapjút 1 írtjával adta volna át felperesnek, állítván, hogy a felperestől gyapjú fejében kapott 100 frt ezen 87 font gyapjúval teljesen kiegyenlítve lett. Minthogy azonban alperesnek a felperes által kinált főeskü alkalmazása ellen emelt kifogása alaptalan, és az 1869. évi márczius 30-án kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet II. czikkóben világos czáfolatát nyeri, alperesnek utósó beszédében tett azon nyilatkozata pedig, hogy a 300 frtnyi követelés valótlansága iránt a felperesileg kinált föesküt elfogadja, miután nemcsak határozatlan, hanem alperes előbbi beszédében tett és utósó beszédében ismételt nyilatkozatával ellenkezésben van, figyelembe nem vétethetik, ós ezeknél fogva felperes azon állítása, hogy alperes tőle gyapjúra 100 frton kívül még 300 frtot kapott, a polg. törv. rendtartás 234. §-a alapján bizonyítottnak tekintendő; minthogy továbbá az A. alatti számla alperesnek korcsmai tartozására vonatkozik csupán, és igy jelen kereseti követelés elszámolásának megtörténtét nem bizonyítja, azon kijelentése pedig alperesnek, hogy a kiegyenlítés megtörténtére a föesküt elfogadja, miután erre nézve főesküvel nem kináltatott, bizonyítékot azért sem szolgáltathat, mert felperesről állásánál fogva sem lehet feltenni, hogy ne tudná, miszerint kifogását bizonyítani ellenfele tagadásával szemben ő köteles, vagy ha a főeskü általi bizonyításnak mikénti alkalmazása iránt nem lett volna tisztában; minthogy végre alperes maga ismerte be, hogy a 20 frtnyi előleg fejében felperesnek szolgáltatott túrót visszakapta, a túró visszavétele által pedig belenyugodott abba, hogy ama túró a 20 frtnyi előleg kiegyenlítésére ne szolgáljon, s ennélfogva felperes szerződésszegőnek nem tekintethetvén, alperes az előleg visszatartására jogosultsággal nem birt; minthogy végre alperes, felperes részére szolgáltatott 87 font gyapjúnak állított magasabb árát fel nem számította, s annak árát magasabban mint azt felperes felszámitá már e végett sem lehetne megállapítani, alperest mindezeknél fogva a kereseti 283 frtnak