Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

73 mert a hagyatéki tárgyalási iratok között lévő leltár szerint az összes hagyaték a tartozások levonásával 4281 frt 31 krt tesz ki, mely összegből a leltári 39. 82. 83. és 96. számú tételek alatt előforduló és egy harmadik tulajdonához tartozó tárgyak becsértéke 11 frt 60 krral levonatván, marad a hagyatéknak becsértéke 4269 frt 70 kr. Minthogy pedig ugyanazon leltár és a telekkönyvi kivonat szerint a hagyaték fele része B. Péter első feleségét P. Sárát illette, ennélfogva ugyanazon hagyaték másik felerésze B. Péter illetőségét képezi, és tesz 2134 frt 85 krt. Ha most már tekintetbe vétetik, hogy B. Péternek három örököse maradt, ugy mint jelen perben álló két kiskorú alperes ós B. Sára, s hogy felperest mint B. Péter özvegyét polgári állásához képest özvegyi tartás fejében az 1840. VIII. törv. czikk 18. §-a szerint a kereseti hagyatékból egy gyermekrész, tehát annak '/_, része haszonélvezeti joggal illeti; önkényt következik, hogy miután B. Péter hagyatékának negyedrésze, 533 frt 71'/, krra rúg, egy gyermekrész jövedelme vagyis évenkénti kamata 31 frt 59 krral felperest illetné, de mivel három örökös közül általa csak kettő fogatott perbe, az imént jelzett évenkénti kamatból a két alperest csak két harmadrész vagyis 21 frt 6 kr terheli. Egyéb részeiben a másodbirósági ítélet indokolásánál fogva hagyatott helyben. 32. 1. A városi polgárok végrendeletei azért, mert azok a jobbágyokra nézve érvényes szokás szerint alkottattak, külkellékek hiányából nem érvénytelenithetök. 2. Országos szokás szerint a nem nemesek 3 tanú előtt érvényesen végrendelkezhetvén, aki ellenkező helyi szokást vitat, tartozik azt bebizonyítani. (1874. január 19-én 192. sz. alatt.) G. Iván s társainak T. Ferdinánd s társai ellen oldalagos örökösödés megállapítása és szerződós megsemmisítése iránt folyamatba tett perében, az elsőbiróság a kérdéses szerződést, illetve végrendeletet a keresetben foglalt fekvőségek erejéig megsemmisítette, s alpereseket azok kiadására kötelezte, ellenben az időközi haszonvételek iránti keresetükkel felpereseket elutasította. A budapesti kir. ítélőtábla azonban 1873. évi október 7-ón 52239. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s felpereseket keresetükkel elutasította : mert a keresetlevélhez C. alatt csatolt okmány, úgy annak