Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)
67 zőkönyvbe igtatott lemondásából, mely szerint felhozta azt, hogy az alku szerinti 5000 frt foglalóból 2000 frt lett befizetve, tekintve továbbá, hogy midőn felperes ügyvédje ezen körülmény világos ós határozott tudatában a főesküt oly szövegezésben fogadta el ujitó felperes részére, mely szerint az okmányilag is igazolt tény ellenében arra is kellene megesküdnie, hogy a fenemiitett 2000 frt nem foglalóul adatott, világos, hogy fele hátrányára mulasztást követett el, ennélfogva a perujitási kérelemnek helyt adni, s az elsőbiróságot érdemleges határozathozatalra utasítani kellett. 28. (Ily tanú, melynek vallomása a kereset tartalmával ellenkezik, az általa előadott tényre nézve félbizonyitékot sem képez. (1875. szeptember 30-án 8869. sz. alatt.) J.Jakab felperesnek R. Pepi alperes ellen 93 frt kár, s 40 frt hatalmaskodási birság iránti perében az elsőbiróság felperest a kisebb hatalmaskodási birságra vonatkozó keresetével elutasította. A budapesti kir. Ítélőtábla 1875. évi május 26-án 18853. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta s alperest felperes részére 40 frt hatalmaskodási birság megfizetésére kötelezte, de csak azon esetre, ha felperes a pótesküt leteendi arra, hogy alperes 1873. évi szeptember 25-én felperes lakásában ennek tulajdonához tartozó szekrényt kinyitotta s azokból holmit kihányt s azután az ágyon fekvő felperest rángatta; mert felperes a kisebb hatalmaskodásra vonatkozó állításának valódiságára nézve T. Erzsébet határozott vallomásával rész bizonyítékot állítván elő, felperesnek a ptrs 226. §-a értelmében a pótesküt odaítélni s ettől feltételezetten alperest a törvényes gyakorlat szerint kisebb hatalmaskodási birság megfizetésére kötelezni kellett. A. m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: tekintve, hogy keresetlevelében felperes azt állítja, miszerint nejének kezéből a lisztet alperes akkor ragadta ki, a midőn az a boltból jött, T. Erzsébet kihallgatott tanú pedig arról tanúskodik, mintha érdeklett alperes a lisztet felperes ládája kinyitásakor abból vitte volna el, és így ezen tanú vallomása a kereset kitételével nyilván ellenkezvén, törvényszerű félbizonyitókul nem vétethetik, ugyanazért: a budapesti kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. e*
