Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

64 előtt folyamatba lett volna téve, azóta folytatható nem lett volna, illetőleg nem lenne, mert hogy e jelen per az 1850. évben elhalt L. Boldizsár utáni állítólag fiági örökségbe jutásra czéloz, és igy az örökhagyó leányának kizáratását elérni törekszik, az a felhozott okmányokból nyilván kitetszik, bár felperes a jelen ügybeni keresetét tulajdoni és birtokinak czimezi, mely kizárásra czélzó pernek folyamatba tehetőségét pedig a felhozott pátens nyilván tiltja, mindezeknél fogva felperesnek, ki a kereseti javak egészéhez tulajdoni jogát nem igazolta, s ilynemű jogot csak a jelen per által kiván szerezni, a peres javakat sem gyökeres, sem gyakorlati fiágiság, sem szerződés vagy halál esetórei rendelkezés czimón odaítélni nem lehetett, hanem őt keresetével elutasítani, s az alperesileg támasztott viszkereseti kérelem folytán az általa elfoglalva tartott javak kiadására kötelezni kellett. Felperes felebbezése folytán a budapesti kir. ítélőtábla 1875. évi október 12-én 27374. szám alatt az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a suta-csobánkai 9., 11., 21., 46. ós 50. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokat felperes L. Gyula tulajdonának kijelentvén, alperest annak eltűrésére kötelezte, hogy a mondott telekkönyvekben alperes nevének törlésével felperes kizárólagos tulajdonosként kitüntettessék. Ellenben alperest viszonkeresetóvel elutasította. Következő indokoknál fogva: Annak előre bocsátása mellett, hogy felperes nem a leányág kizárására, hanem arra irányozván keresetét, hogy atyjának 1850. évben történt halála után a kizárólag fiágat illető s gyámja által az ő nevében birtokba vett, de hibásan alperes nevére is telekkönyvezett javakra nézve kizárólagos tulajdonjoga megállapittassék azon esetben ha be van bizonyítva az, hogy e javak az atya halála után az ő nevében birtokoltattak, s igy az ő öröklési joga tényleg érvényesíttetett — keresete az ősiségi nyiltparancs folytán elenyészettnek nem tekinthető — első sorban az volt megvizsgálandó, ha vájjon való-e azon állitása, hogy a mondott jószágokat gyámja kizárólag az ö nevében birtokolta. Tekintve, hogy ez állítás a keresethez J. alá csatolt haszonbéri szerződés által megerősítést nyer, melyszerint a sutái birtok egy részére a gyám mint felperes gyámja szerződött, mig más örökségi javakra nézve az M. alatti szerződés szerint, L. Gyula és Emilia gyámjaként állítván ki a szerződést, határozottan jelezte, hogy e birtokot mint L. Gyula tulajdonát tartja birtokában; tekintve továbbá, hogy a becsatolt telekjegyzőkönyvnek tanú-