Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

65 sága szerint 186 évben tehát még az 1839 évben szül. L. Gyula kiskorúsága idején a kereseti birtokra annak igénye is feljegyeztetett, mi ismét nyilvános jeléül szolgál annak, hogy a telekkönyvezés nem a gyám beleegyezésével, hanem ellenkezőleg az általa a kiskorúak nevében gyakorlott birtoklás ellenére eszközöltetett; tekintve végre, hogy a kérdéses birtokok L. Gyula nagykoruságának elértével annak kizárólagos birtokába adatván, e tény is azt tanúsítja, hogy azok addig is az ő nevében birtokoltattak; mindezeknél fogva felperes kereseti joga elenyészettnek tekinthető nem lévén, azon további kérdés lép előtérbe, hogy e javak valóban kizárólag a férfiágat illetik-e, s ho<ry ennélfogva az örökhagyó halálakor fennálló törvények szerint jogszerűleg vétettek-e kizárólag felperes nevében birtokba? Tekintve, hogy a keresethez 0. alatt csatolt s valódiságára nézve nem kifogásolt adománylevél szerint a kereseti birtokok L. Jánosnak és utódainak szolgálatai jutalmául adományoztattak, s hogy ez adomány vegyes lenne a per során nem is állíttatván, az abban emiitett utódok alatt a hármaskönyv I. rész 18 czime értelmében annál is inkább a férfi utódok értendők, mert a felperes által becsatolt számos okmány szerint, a fiág kizárólagos örökösödési joga több osztály alkalmával érvényesítve, sőt bírói ítélettel is elismerve lett. Ennélfogva e jószágokban az örökhagyónak 1850. évben történt halálakor érvényes törvények szerint kizárólag felperest illetvén az öröklési jog, s igy a nevezett gyámja által történt birtokbavétel jogosnak lévén tekintendő, annak a mondott birtokokra való tulajdonjogát alperes viszonkeresetének elutasítása mellett megállapítani kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig a budapesti kir. ítélőtábla ítéletét helybenhagyta: mert az I. V. alatt beperelt s valódiságukra nézve különben kétségbe nem vont okmányokból nyilván van, hogy a kereseti ingatlanok az L. családnak nádorilag lett adományoztatása óta folytonosan s kizárólag a férfiág által birtokoltatván, a perlekedő felek édes atyja L. Boldizsárnak 1850. márczius 20-án tehát az ősiségét szabályozó nyilt parancs életbe lépte előtt végrendelet hátrahagyása nélkül történt elhaltával az akoron még kiskorú felperes gyámja által mint olyanok, a felperes mint egyedüli fiörökös részére vétettek át ós azóta is aképen kezeltettek és birtokoltattak, minthogy pedig a telekkönyvi telepszinelés alapjául törvényszerint tettleges birtokDöntvénytár XV. g