Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

60 mellett az elsőbiróság Ítélete megváltoztatandó volt a következő okokból: A valódiságára nézve kétségbe nem vont A. alatti okirat által bebizonyíttatott az, hogy bukott és J. Mihály kötelezték magukat a lipótvári fegyintézetben elhelyezett egyének mindegyikét 1872. évi január 1 -tői 1874. évi deczember 31-éig naponként 18 krért az előirt minőségű élelemmel ellátni, kötelezték pedig oly módon, hogy azon esetben, ha kötelezettségüket nem teljesítenék, jogában áll a magy. kir. kormánynak az élelmezést más módon biztosítani,s vállalkozók tartoznak az ezáltal az államra háramló költség-többletet megtéríteni. Begyőzött tény lévén pedig az, hogy a bukott ós vállalkozó társa az A. szerint kötelezettségüket 1873. évi november 9-ike óta nem teljesítették, s a valódiságára nézve kétségbe sem vont -B., C, JJ. és F. alatti okiratok által pedig igazoltatván az, hogy 1873. évi november 9-től 1874. évi deczember 31-éig az egyes személyeknek naponkénti élelmezése az A. szerint meghatározott 18 krnál többe került: nyilvánvaló, hogy bukott, illetőleg csődtömege, a szerződésileg meghatározott kötelezettség nem teljesitése folytán felmerült költség-többletnek reá eső felerészét megtéríteni tartozik, mert az elvállalt kötelezettség nem teljesítésére azon érv, hogy a vállalkozás tetemes kárral járt, és hogy a csőd elrendelése folytán az nem teljesíttethetett, alapul egyáltalában nem szolgálhat. Minthogy pedig az F. alatti hivatalos kimutatás valódisága s helyessége kétségbe sem vonatott, ezen okirat által pedig jogszerűleg be van bizonyítva, hogy az 1873. november 9-től 1873. deczember 31-éig történt élelmezésért az A. alatti szerződésben meghatározott 18 krhoz arányítva a magy. kir. kincstár 2371 frt75ll/29 krral többet volt kénytelen fizetni, ezen összegnek felét a kereset beadása napjától kért 6°/n kamataival együtt bukott mint egyik vállalkozó csődtömege ellenében feltétlenül megítélni kellett. Az 1874. évi január 1 -tői deczember 31-éig teljesített élelmezésekért fizetni kellett költség-többlet mennyiségének igazolására a G. alatti kimutatás alapul nem szolgálhat ugyan, de miután a fentebbiek szerint a követelés valódisága kétségen kivül áll, oly esetben pedig, midőn az ily követelésnek összege be nem bizonyittathatott, a bíróság jogosítva van becslőesküt Ítélni; miután továbbá a bec3lőeskü tárgyát képező körülményekről az A. és B. alatti szerződéseket a kincstár képviseletében megkötő, az élelmezett egyének létszámát nyilvántartó T. Emil mint a lipótvári fegyház igazgatója saját tapasz-