Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

28 indított perében: az elsőbiróság felpereseket keresetükkel elutasította : mert előadásuk szerint is ezen állítólagos örökségük anyjuknak még 1835, évben történt elhunytával megnyílván, s a beperesitettek szerint ők már 1846. évben önjoguak lévén, az ősiségi nyílt parancs 8., 9. §§-ai értelmében törvényes időn belül örökségi jogukat érvényesíteni elmulasztották. A pesti kir. ítélőtábla azonban 1874. évi deczember 23-án 43091. szám alatt hozott ítélete szerint az ősiségi nyilt parancsot ez esetben alkalmazhatónak nem találta: mert a közszerzeményi jog csak édes atyjuk mint főszerzönek 1867- évi július 31-ón történt halálával éledvén, felperesek e részbeni keresetének az ősiségi nyiltparancs 8., 9. §§-ai útját nem állhatják. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban e részben az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben; mert felperesek édes anyja még 1867. évben halt el, s ők, daczára annak, hogy már 1846. évben önjoguak voltak, anyjuk halála folytán megnyílt örökségi igényüket az ősiségi nyiltparancs 9. §-ához képest kellő időben érvényesíteni elmulasztották. 122. Ha kellő időben folyamatba tett sommás visszahelyezési per nem felperes mulasztása miatt, hanem oly Körülmények folytán, melyeknek nem ö volt okozója nem tárgyaltatott és intéztetett el, a sommás uton érvényesítendő visszahelyezésre való jogosultság megszakitottnak vagy elévültnek nem tekinthető. {1875. márczius 9-én 1712. sz. alatt.) R. Henrik és Gusztáv felperesek ellen, téglavető használatába leendő sommás visszahelyezés iránti perében az elsőbiróság felpereseket keresetükkel elutasította. A pesti kir. ítélőtábla pedig 1874. évi deczember hó 1. napján 46033. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta : mert felperesek az 1866. évi april 27-én 151. sz. alatt néhai R. Bernát édes atyjuk által az illetékes szolgabíróhoz benyújtott folytatólagos kereset beadásától egész 1871. évi april 27-éig, mely kelet és szám alatt ismét egy folytatólagos keresetet adtak be, 5 éven át a jelen per tárgyalását és eldöntését nem szorgalmazván, és azon egész idő alatt a kérdéses téglavetőnek tettleges birtokában és használatában alpereseket hagyván, az 1802. évi 22. tczikk értelmében