Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

8 106. 1. Ha a fiával együtt lakó atya tulajdonát képező birtok a helyszíneléskor a fiu nevére vétetett fel, s az atya ezen felvétel ellen s illetve annak kiigazítása iránt semmi lépéseket sem tett, azon jogvélelem foglal helyt, a fin javára eszközlött felvétel az atya tndta és beleegyezésével történt, ebből kifolyólag: ha az örökösödésre hivatott többi testverek, azt, hogy a felvétel az atya akaratának megfelelöleg történt volna tagadván, e vagyont atyjuk hagyatékaként tekintetni s abból osztályrészüket kiadatni kérik, a felvételnek az atya akaratja ellenére történt eszközlését ők tartoznak bizonyítani. 2. Ha az atya tulajdonát képező birtok a helyszíneléskor annak kijelentett vagy haUgatag beleegyezése folytán egyik fia nevére vétetett fel, s ez utóbbi azt, hogy viszteher mellett jutott e birtokhoz be nem bizonyítja, e tény ajándékozásnak lévén tekintendő, a birtokosként felvett fiú a szükségörökösöknek abból járó kötelesrészt kielégíteni tartozik. 8. A kereseti kérelemnél kevesebb minden esetben megítélhető lévén, ha a kereset a törvényes örökrész kiadására van intézve, s ennek hely nem adatik, a kötelesrész kiszolgáltatása megítélhető azon esetben is, ha ennek megítélése a keresetben még esetleg sem kéretett. (1875. ápril 8-án 2373. sz. alatt.) B. Sándorné s társai felpereseknek, K. István alperes ellen, örökségi osztályrész kiadása iránt folytatott perében, az első bíróság néhai K. István hagyatéki javaiként a keresethez D) alatt csatolt leltárba foglalt 300 frt értékű ingóságot; továbbá a monori 157. és pótharaszti 84. számú tjkönyvben foglalt ingatlanokat kimondotta, felpereseknek alperessel egyenlő arányban való örökösödési jogát megállapította, s éhez képest az emiitett javak 3/4 részét felpereseknek, V4 részét pedig alpereseknek tulajdonul megítélte. A pesti kir. itélő tábla 1874. évi november 2-kán 26673. sz. alatt hozott ítéletével az első bíróság ítéletét azon nem felebbezett részekig, mely szerént néhai K. István hagyatékában peres felek egyenlő öröklési jogát megállapította, s a pótharaszti 84. számú tjkönyvben foglalt szőlőt a hagyatékhoz tartozónak kimondotta — mint nem felebbezettet — érintetlenül hagyta; egyebekben azonban megváltoztatta és felperesek azon kereseti kérelmének, hogy a monori 157. számú telekjkönyvben A. I. 1—5 és + 1. 2. sorszám alatti ingatlanokra s 300 frt értékű hagyatéki ingóságra, mint nevezett atyjuk hagyatéki vagyonára öröklési joguknak fejenként 1(4 részben leendő megállapításával, felperes 3/4 rósz kiadására köteleztessék, helyt nem adott; és alperest csak arra kötelezte, hogy a közelebb órdeklett ingó és ingatlan javakból felpere-