Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

9 seknek köteles részeik kiegészítése fejében fejenként 287 frt 50 krt, együtt 862 frt 50 krt fizessen következő indokoknál fogva: felperesek tekintettel a telekkönyvi rendelet 3. §. I) és 25. §.e) pontjaiban foglalt szabályokra, jogosítva voltak ugyan, a telekkönyvi helyszíneléskor alperes tulajdonaként felvett monori 157- számú tjkönyvbeli fekvőségekre nézve atyjuk, néhai K. István kizáró jogának érvényesítése végett keresettel fellépni, de miután keresetük nem igazoltatott, azzal elutasitandók voltak : mert jóllehet az ingatlanok kérdésen kivül atyjuktól származnak, s a perbeli bizonyitókok folytán meg nem állapitható, hogy azokat alperes testvérük a helyszíneléskor vagy az atya életében kizárólag saját nevében birtokolta volna; mindazonáltal tekintve, hogy a helyszinelési eljárást tárgyazó 1853. évi april 18-án kelt utasítások 8. és 20. §§-ainál fogva, melyek szerint a birtokosnak tkönyvbe felvétele azok személyes jelenlétében és előadásaik alapján volt eszközlendő; valamint azon körülménynél fogva, hogy örökhagyó, ki az emiitett ingatlanokban, leánygyermekei kizárásával fiával alperessel együtt gazdálkodott, életében a telekkönyvi felvételt kiigazittatni nem kívánta, azon jogvélelem áll fenn, hogy az ingatlanoknak alperes kizáró tulajdonaikónt történt felvétele atyjának tudta s akaratjával történt; hogy ez a tulajdont fiára, bárha a gazdaság kezelésébe később is befolyt, önkényt ruházta át; ennek ellenében felperesek tartoztak az ellenkezőt, t. i. azt bizonyítani, hogy a telekkönyvi felvétel atyjuk akarata ellenére tévedésen alapul; és pedig annál is inkább, mert a kihallgatott tanuknak Örökhagyó abbeli nyilatkozatáról eskü mellett tett vallomásaik, hogy ő vagyonáról fia javára kedvező intézkedést tett, hogy fia István a gazda, és hogy a monori szőlő is István fiáé lesz, mert a mie van, arra telkesitette; habár e külön álló tanúvallomások teljes bizonyítékot nem képeznek, a fentebbi jogvélelem tényleges támogatására szolgálnak. Minthogy azonban felperesek a telekkönyvi tényleges felvételnél közbejött tévedést épen nem bizonyították, s azon nézetük, hogy a tévedés az apa és fiu nevének azonosságából származhatott alaptalannak tűnik ki, miután örökhagyó özvegy volt, alperes pedig a fennt idézett utasítás 18. §-a szerint neje nevének kitételénél világosan megkülönböztetve jegyeztetett be : felperesek azon kérelmének, hogy az alperes nevén álló ingatlanok örökhagyó tulajdona s atyjuk hagyatékához tartozóknak ítéltessenek s abból alperes 3/4 rósz természet-