Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

100 indokából letétetettnek nyilváníttatott, vógzésileg meg-, és oda változtatik, hogy a fennti elsöbirósági ítéletben tartalmazott főeskü nem tekintendő alperes által letétinek, azonban alperes jogutódainak, mennyiben a jelzett főesküben foglalt tényekről tudomásuk lehet, joguk van ezen föeskü letehetése iránt szabályos időben kérelmezni. Felperesi képviselő munkadija a felebbezési bélyegen kívül 4. o. é. írtban állapittatik meg, felperes felebbezési költségeit maga hordozza. Indokok. Az elsőfolyamodási bíróság idézett számú és keletű ítéletének azon része, mely szerint alperes csak azon esetre köteleztetett a kereseti 35 frt tőke és 57 frt 28 kr perköltségnek felperes részére leendő megfizetésére, ha az elsöbirósági ítéletben szövegezett főesküt nem teszi le, mig ezen főeskü letétele esetén felperes keresetével elutasittatott és 8 frt 10 kr perköltség megfizetésére marasztaltatott, az elsöbirósági indokból, tekintve, hogy alperes azon megnyugodott, s igy az ö javára megváltoztatni nem lehetett, (prdtrts 297-ik §. 13-ik pont) helyben hagyandó volt, ellenben ezen ítélet különben végzés alakjában hozni kellett azon részének, mely szerint alperes részére megítélt főeskü letettnek nyilváníttatott, végzésileg megváltoztatni azért kellé, mert alperes arra nem személyesen ajánlkozott, meghatalmazottja pedig különösen e végre megbízva nem volt, jelesen pedig azon ténykörülménynek, melyre meg akart esküdni, alperes általi kijelölése nem történt meg, legalább alperesi képviselő által e kijelelés nem igazoltatott. (Prdtrts 254-ik §.) Az alperesi felebbezés következtében, a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék 1875. évi június 2-án 4138. szám alatt következőleg végzett: Tekintve, hogy miután a királyi ítélőtáblának 1873. évi május 26-án 3680. sz. alatt hozott végzésével az elsőbiróság részéről 1873. évi márczius 14-én 1195. szám alatt hozott ítélet feloldatott s ujabb tárgyalás rendeltetett el, ezen perben az 1873. évi augusztus 14-dikén tartott uj tárgyaláskor érdemleges ítélet már nem létezett; tekintve továbbá, hogy miután ezen alkalommal alperes B. Mihálynak közbejött halála, a bíróságnak bejelentetett, ezen perbon a tárgyalást az elhaltnak nevében tovább folytatni nem lehetett, 8 ebből folyólag, valamint a meghalt ellen az érdembe i törvény szerint marasztaló ítélet hozható, — ugy a már feloldott előbbi Ítélet az elsőbiróság részéről annak irányában fentartható nem volt : mindkét alsóbiróság ítéleteinek, illetve végzésnek feloldásával, uta-