Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

75 bíróság K. Antalt, mint néhai örökhagyó K. Illés hagyatékának birlalóját, K. Illés mohácsi lakos hagyatékához tartozó ós a mohácsi 486. számú telekjkönyvben felvett 402. számú háznak örökhagyót illetett feléből ugy a mohácsi 1826. sz. telekjkönyvben foglalt fekvősógek, továbbá a leltározott ingóságok 2/3 részének kiadására, illetve ha azok természetben meg nem volnának, leltári értékük J/3 részének megfizetésére kötelezte; továbbá azon esetre ha felperes K. István, ugy is mint kiskorú K. Mátyás gyámja a becslő esküt arra leteszi, mikép néhai K. Illés után maradt vagyon után a tiszta jövedelem 140 o. ért. frtot tesz és hogy a termelési kölsógre 22 frt 30 krt fizetett, alperest az elmaradt évi haszon 2/3 részének 1872. év óta, ugy a temetési költség 2/g részének felperes részére leendő megfizetésére kötelezte. A pesti kir.itélő tábla 1875. évi márcz. 1-én 47694. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta, azonban a megítélt ingó s ingatlan örökségre nézve oly módosítással, miszerint a mohácsi 486. számú telekjkönyvben foglalt ingatlannak, valamint az ingóságoknak mint néhai K. Illés hagyatékának 1/3 része felperes K. István, másik l/3 része pedig az általa képviselt kiskorú K. Mátyás részére örökösödés czimén tulajdonul odaitéltetik, alperes pedig köteleztetik felpereseket úgy az ingatlan, mint az ingó hagyaték közös birtokába ezen arányban addig is, mig a közösség megszüntetik, bebocsátani, vagy az ingóságokra nézve a leltári érték z/3 részével azaz 53 írttal kielégíteni. Következő indokoknál fogva: Az I. alatti bizonyitványt kiállító két tanú vallomásából kitűnvén, hogy örökhagyó előttük írásbeli végrendelet alkotása végett jelent meg, azonban egy másnapra utasíttatván, többé meg nem jelenhetett, — tanuknak az említett megjelenés alkalmával örökhagyó által előttük külön előadott végrendelkezósi tervéről szóló vallomásaik, s ugyanarról kiadott bizonyítványuk alapján a szóbeli végrendelet megalkotását nem lehet megállapítani, minél fogva örökhagyó hagyatékában a törvényes örökösödésnek lévén helye, ahoz képest felperesek keresetének a megítélt módon helyt kellé adni, tekintve hogy osztályterv hiányában a megítélt osztályrészek kiadása iránt ezúttal intézkedni nem lehetett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig a királyi tábla ítéletét indokainál fogva helybenhagyta.