Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

39 egy vasárnapra tüzetett ki, melyre alperesek meg nem jelentek, ennek folytán ugyanazok a 111. §. alkalmazásával elmarasztaltattak, mi ellen semmiségi panaszszal éltek, ez azonban visszautasittatott, mi ellen alperesek által ujolag semmiségi panasz adatott be; semmiségi panaszokban az hozatott fel, bogy a tárgyalási nap vasárnapra 1874. decz. 6-án lévén kitűzve, azon alperesek megjelenni nem tartoztak, hogy a tárgyalás kitűzésénél nem tartatott meg a ptrs. 116. §-ában elöszabott határidő, hogy az első folyamodási biró a semmiségi panasz helyességét nem birálhatja, és hogy a semmiségi panasz el nem késett. A magy. kir. Curia mint semmitőszék az 1874. évi 7017. sz. a. kelt visszautasító végzést, ugy az ítéletet a tárgyalással együtt a ptrs. 297. §. 1. és 16. pontja alapján megsemmisitette, s a kir. járásbiróságot ujabbi tárgyalás kitűzésére utasította ; mert a semmiségi panasz az ítélet ellen annak kézbesítésétől számítva harmad napon lévén beadva, tekintettel a ptrs. 126. §-ban kiszabott határidőkre elkésettnek nem vehető, annak megbirálására pedig, hogy a semmiségi panasznak hely adható-e vagy sem, csak ezen k. semmitőszék van hivatva ; az eljáró első bíróság e szerint perrendellenesen járt el, midőn azt hivatalból visszautasította ; mert továbbá a tárgyalás vasárnapra lévén kitűzve, mely a ptrs. 255. §-a, illetve az 1840. évi XV. tczikk II. r. 201. §-a szerint szünnap, annak elmulasztása miatt alperesek ellen a 111. §. nem alkalmazható, hanem miután a tárgyalás szabályellenesen lett ily szünnapra kitűzve, ujabb tárgyalási határnap lett volna kitűzendő. 32. Ha felperes előtte tudva volt lakhelyét az alperesnek elhallgatta, a bírság alkalmazása a per folyamában követelhetik? és mily utón? (1875. márcz. 2-án 2212. sz. a. hozott határozat.) H. Zoltánné és társai által, Sz. Jánosné és társai ellen, az egri kir. törvényszék előtt megindított rendes perben, a megidézett alperesek egy része elleniratait be is adta, de mivel alperesek másik részének az idéző végzés kézbesíthető nem volt, fölperesek azon kérelemmel járultak a törvényszékhez, hogy a kérelemben megnevezett alperesek, hirdetményileg idéztessenek meg, egyúttal kérték, hogy az azok egy része által beadott ellenirat tekintetében is a