Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

84 mely önhatalmi ténye által háboríttatott volna meg, — felperes ugyanis, mint H. B. lépvén, bizonyítani kellett volna azt, hogy a kereseti két telek, illetőleg az ezek után járó failletménynek illetőleg y3dának valóságos jogi vagy tettleges birtokában és pedig őket magát illető birtokában volt légyen. — Már pedig a tanuk által is csak annyit sikerült bizonyítania, miszerint I. Lászlót illető két telek utáni failletményből I. Lászlóval ő is részesedett, de hogy önjogán vagy pedig I. engedménye folytán történt-e ez, az teljességgel bizonyitva nincs ; — ezen csakis ennyire bizonyított birtok azonban még birtoknak s olyannak mely birtokháboritásos, illetőleg sommás visszahelyezési perre feljogositaná, nem tekinthető, — de továbbá alperesekkel szemben főkép bizonyítani kellett volna, hogy ezek őtet birtokában valamely önkényű tények által valósággal megháborították; miután alpereseknek azon ténye, hogy ők I. Lászlótól 1871-dik évi failletményét s H. Lajosnétól, mint I. László jogutódjától, részint I. magától az ezen illetménynek mint járuléknak alapúi szolgáló telket is megvették, s ezen vétel következtében a kiosztás alkalmával mint a failletmény kivételére jogosultak jelentkeztek, s ennek folytán az I. Lászlóféle egész illetmény nékiek kiosztatván, ők azt birtokba vették, annyival kevésbé tekinthetők birtokháboritóknak, mivel a létrejött vásárokról befektetett okmányok, és tett állításaikat felperes nem kifogásolván, a vásár létrejöttét hallgatólag beösmerte. A tárgyalás rendén ugyan ugy tűnik fel, mintha felperes neje nevében és az I. féle két telekből — neje illető részbirtok jogán lépett volna fel követelésével — azonban miután az egész kereset csakis H. B. nevében s mint saját magát illető birtokért illetőleg használatért indítottnak tekinthető, miután abban mint jogigénylő csakis ő szerepel, — ezen körülmény a jelen kérdésnél figyelmen kivül volt hagyandó, annyival inkább mivel az egész kereset tárgyát képező kérdés jogkérdést foglalván magában rendes peruijára tartozik ; mert a kereset kijavított petituma, mely egy jognak jövőbeni fenntartását kéri kimondatni, a nélkül hogy az is megbiráltassék, hogy váljon ezen jog illeti-e és mennyiben felperest, el nem dönthető annyival kevésbé, mivel a felperes által bizonyított gyakorlat még magában erre nézve elegendő bizonyítéknak a fenebbiek szerint tekinthető nem lévén sommás uton el nem intézhető s éppen ezért felperesnek fenhagyatik az iránti joga, hogy ezen jogigényét rendes pontján érvényesíthesse.