Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

60 okmányt ö irta alá, beismerte, de egyébként felperes minden állításait, valamint az emiitett okmány tartalmának valódiságát is tagadta. Az első biróság alperest a kereseti követelésben elmarasztalta. A pesti k. itélő tábla azonban 1874. évi június 30-án 18666. szám alatt hozott Ítéletével az első biróság Ítéletét megváltoztatta és felperest keresetével elutasította; mert alperes a kereset alapját képező A. alatti kötelezvény valódiságát kétségbe vonta, tekintve pedig, hogy a nem is felperes, hanem K. István nevére szóló csupán egy tanú által előttemezett kérdéses okirat a ptrs 167. §. b) pontjában meghatározott kellékekkel egyáltalában nem bir, és felperes perbeli ellenfelének tagadása ellenében, annak valódiságát, illetőleg a kereseti követelés fennállását a per során be nem bizonyította, sőt azt tenni meg sem kisértette, ehhez képest az első biróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével el kellett utasítani. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban a pesti kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az első biróság ítéletét hagyta helyben, mert alperes a '/. alatti kötvényen látható aláírását beismervén s annak egyedül tartalmát tagadván; habár az esetben ha valamely magánokirat tartalma tagadtatik, s a fél az okiratot nem sajátkezüleg irta, s irta alá, az ellene a ptrs 167. §. b) pontja szerint csak ugy képez bizonyítékot, ha az okiratot két tanú előtt irta alá, vagy pedig később azok előtt aláírását sajátkezű aláírásának ismerte el, miből önkényt folyik, hogy az aláírásnak később törtónt tanuk előtti beismerése folytán, az okirat tartalma bebizonyitottnak tartandó, alperes mégis elmarasztalandó volt, mert a '/• alattin látható aláírását sajátjának a tárgyalás alkalmával beismerte, a biróság előtti beismerésnek pedig a tanuk előtti beismerésnél csekélyebb joghatályt tulajdonítani nem lehet, s alperes azt, hogy "/. alatti okirat akkor midőn ő azt aláirta, kitöltve nem volt, nem állította, annál kevésbé bizonyította, annak tartalmát igazoltnak kellett venni. 45. Oly szerződés, melyben valaki nem az ti telekkönyvi tulajdonát képező birtokot ruház át másra, érvénytelen lévén, a szerződő felek bármelyike az előbbi állapot helyre állítását ily esetben követelni jogosítva van. (1875. január 9-én 19. sz. alatt.) R. Dénes és társai mint felperesek idősb és ifjabb N. Sándor mint alperesek ellen adásvételi szerződés megszüntetése iránt kere-