Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

54 ban, hogy alperesek azt állítják, hogy távollétükben a f. évi január 1-én lejárt haszonbéri részletet E. Adolf megbízottnak átadták azzal, hogy azt felperesnek kézbesítse s ez a per megindítása előtt, a lejárat után néhány nap múlva, azaz január 13-án, a pénzzel felperest megkínálta, ez azonban a pénzt el nem fogadta, tekintve hogy erre ezen E. Adolf személyében a ptrs 2 25. §-a értelmében alperesek a felperest főesküvel megkínálták, s felperes ezen föesküt nem mint kínálva volt, hanem határozatlanul s nem azon döntő körülményre, hogy a pénzzel a per megkezdése előtt meg nem kináltatott, fogadta el, ennélfogva a ptrs 231. §-a értelmében a per megindítása előtt, a haszonbérleti év kezdetén fizetni készek voltak, bebizonyítva levén, alperesek szerződésszegése bebizonyitottnak nem tekintethetett, s a bérletből nem fizetés czímén kimozdíthatok nem voltak. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatása mellett, azon esetre, ha felperes főesküt tesz arra, hogy E. Adolf nem figyelmeztette még 1873. évi deczember hóban felperest, mikép alperes nincs otthon s a haszonbért ö (E. Adolf) fogja fizetni, s 1871. évi január 13-án E. Adolf nem kínálta meg felperest bérösszeggel, s felperes nem vonakodott azt elfogadni, — alperes tartozik a felperestől alhaszonbérben bírt földet annak birtokába bocsátani, — ha ellenben felperes a főesküt le nem teszi, keresetével elutasittatik. Indokok: A bérletből való kimozditás pontatlan fizetés okából kérelmeztetik. Miután e tekintetben alperes mint albérlő, felperes állítása szerint sincs szigorúbban kötelezve mint felperes, — a főbérlő — a bérbeadó tulajdonos irányában, az E. alatti szerződés 13. pontja szerint pedig a fizetés minden évnegyed 15-ik napjáig kikötött hátrányok bekövetkezése nélkül teljesíthető, s miután alperes arra nézve, hogy ő megbízottja által 1874. január 15-ike előtt megkínálta felperest az esedékessé vált bérrészlettel, föesküt kínált felperesnek s az azt ezen a perben döntő körülményekre nézve elfogadta, más bizonyíték hiányában e főeskütől volt a per kimenetele függővé teendő.