Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

47 annak neje M. Zsuzsanna, mint alperes akkor kiskorú gyermekének természetes és törvényes gyámanyja tartotta meg a kereseti telket birtokában, minthogy nemis állíttatik oly közbeneső földesurasági intézkedés létrejötte, melynélfogva a kereseti úrbéri telkek alperesen kivül egy harmadik személyre átruháztattak volna, ebből önként következik, hogy M. Zsuzsánna, illetőleg ennek ugy második mint harmadik férje, a birtoklást nem saját, hanem az itteni alperes nevében gyakorolták. Illetve pedig a per során kihallgatott tanúk vallomásait: e tanúk ugyan egybehangzólag azt vallják, hogy a kereseti telek birtokában ugy a telekkönyvi helyszínelés, valamint azután is, nemcsak alperes, hanem felperes is volt, ezen vallomásoknak azonban a birtoklási jogczim igazolására nézve jelentőséget tulajdonítani nem lehet, mert e tanuk azt, hogy a peres felek közös édesanyja a kereseti ingatlanokra nézve érvényes jogczimen tulajdont szerzett volna, nem állítják; felperes tehát alperes törvényes birtoklási czime ellenében erősebb jogczimet nem igazolt. Minthogy ezek szerint a megtámadott telekkönyvek az eredeti felvételkor létezett jogviszonyokkal egyezőleg vétettek fel, felperest igazolatlan keresetével el kellett utasítani. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig, következő Ítéletet hozott: Alperes a per során önmaga beismervén, de a kihallgatott és kifogás alá nem eső összes felperesi tanúknak vallomásaival is bizonyítva lévén, miszerint felperes alperessel 1848. évig a kereseti telken nemcsak együtt gazdálkodott, de az úri tartozásokat is közösen teljesítette, bebizonyíttatván továbbá az is, hogy a peres telken mindkét fél később is, felperesnek 1863. évben a katonasághoz lett besoroztatásáig, úgy annak 1863. évben a katonaságtól lett ehbocsájtása után, a legújabb időkig is közösen gazdálkodott, és igy az 1848. év mindkét felet birtokban találván, s a fentebbi ténykörülményeknél fogva kétségtelen lévén, hogy alperes maga is felperesnek a telekhezi közös tulajdonjogát tényleg elismerte, miután telekkönyvi kiigazítási per a telekkönyvi rendelet 3. §-ában kitett záros határidő eltelte után is, mindaddig, mig harmadik személyek jogokat nem szereztek és az illető jog el nem évült, megindithatók; miután továbbá a telekkönyvi hatóság a helyszínelés előtt szerzett tulajdonjognak kiigazítási per utján való megbirálására hivatva van, s ha a tulajdonjog igazoltatik, a kiigazítás oly fél javára is elrendelendő, mely a helyszíneléskor birtokban sem volt (telek. rend. 3. és